Vízrajzi Évkönyv 2., 1887 (Budapest, 1889)
Tartalom
A FRANCZIAORSZÁGI HIDROMETRIAI ÉS ÁRVIZ.TELZÉST SZOLGÁLAT MEGISMERTETÉS!',. 63 így nevezetesen a régi esőinérők nagyrésze magas épületeken, azok tetején voltak elhelyezve, azok felfogó területe sokkal nagyobb volt stb. A tett tanulmányokból meggyőződvén, hogy a nagy magasságban elhelyezett esőmérő kisebb értékeket ad, mint a földszinéhez közel lévő, és más egyéb körülmények által arra lettek indíttatva, hogy ily régibb és még fennálló csapadékmérő állomásokon a régi csapadékmérő mellett egy jelenleg szokásos csapadékmérő állittassék fel, és a kettőnek éveken keresztül tett észleléséből levont viszony szolgáltassa a régibb észlelések redukcziójának mértékét. Osszeállittattak az egyes gyűjtő területek szerint csoporto sítva, az észlelési állomások évi csapadékmennyiségei külön az 1861 — 1880-ig terjedő észlelési szakaszra és ezen szakaszból vett évi közép, és külön az 1861. év előtti adatokra, továbbá az összes rendelkezésre álló adatokból számított évi közép-csapadék. A régi adatok sorozatából csak a megbízhatóbbak választattak. Az egyes hosszabb évsorozatokból (1831—1860,1861 — 1880) számított évi közepek az illető évcsoport csapadékviszonyaira jellegző számokat szolgáltattak. A részletesebb következtetések alapjául azonban mindenütt a rendezés utáni 1861. év óta gyűjtött és teljesen megbízható adatok szolgáltak. Tekintve azt, hogy az egész Szajna völgyében 201 észlelési állomásról vannak ezen évi csapadéktáblázatban az adatok közölve, az igen kimerítőnek mondható. — Éhez járul még, hogy számos helyen két csapadékmérő (az összehasonlítás és reduk- czió tekintetéből) észleltetik, sőt egyedül magának Párisnak különféle pontjain 11 helyen tétetnek észleletek. ügy az egyes gyűjtőterületi csoportokra, mint az egész Szajnavölgy gyűjtőterületére az évi középcsapadéknak kiszámítása igen okszerűen nem az egyes csoportoknak megfelelő közép- j csapadék számtani közepéből, hanem azok mértani közepéből történik és pedig akképen, hogy egy-egy évi csapadék, az egész gyűjtőterület egyes csoportjai, mellékfolyók és medenczék szerint külön ki van mutatva a medenczék területével együtt. Az egész völgyre vonatkozó középkiszámitásnál az egyes csoportok évi csapadékának azon része vétetik számításba, a hányadrészét az illető gyűjtőterület az egész Szajnavölgy gyűjtőterületének képezi, ezen hányadrészek összeadva adják az évi geometriai közepet, melyben az egyes csoportokra vonatkozó évi csapadékok gyűjtő területeik nyomatékában szerepelnek. Hasonló módon vannak a közepek nemcsak egyes évekre, hanem évsorozatokra is megállapítva. Ily módon az egész Szajna völgyére 20 évi sorozatból 683 mm. évi csapadékközép állapíttatott meg, mely az összehasonlítások alapjául szolgál. Az egész Szajnavölgy mértani csapadékközepének előbb említett megállapítási módja nemcsak hosszabb évsorozatra, hanem kisebb jellegző évcsoportokra és azonkívül bizonyos évsorozatokból vett (és később említendő) évszaki közepekre is megtörtént. Az egyes állomások vagy gyűjtőterületi csoportok jellegzésére igen elmésen az illető állomás vagy állomások csapadékmérési koefficziensének értéke szolgál, értvén ez alatt azon viszony számot, mely az egész Szajnavölgy fent említett általános évi I csapadék közepe és az illető állomás évi csapadékmennyisége közti osztás által származik. Az összes észleletek általános eredményeképen azon különben is általán elfogadott törvény lett levonva, hogy a csapadék mennyisége a tenger fölötti magassággal egyenes, a tengertöli távollal pedig fordított arányban áll (Belgrand-Dausse-féle törvény). Ezen általános törvényből folyólag, mint különösen fontosak, a magas fekvésű hegyterületek csapadékviszonyai, különös tanulmány tárgyát képezték. — Különösen az igen magas hegycsúcsok körül elterülő és ennélfogva rendkívüli csapadékmeny- nyiséggel biró, és ezek közül főleg a vizáthatlan területeken minden egyes észlelő állomás adatai és abból tehető következtetések külön tanulmányt tettek szükségessé, mert ezen állomások adatai, a heves és gyors áradásokra nagy fontosságúak. Ezen állomások csapadékmérési koefficziense 2'56-ig emelkedik. A csapadékviszonyok tanulmányozásának ezen fontos része annál is könnyebb és kimerítőbb, mivel épen ezen helyeken a a gyűjtő terület hegyvidékeinek legmagasabb részein számos csapadékészlelő állomás, sőt külön obszervatórium is van berendezve. A vízrajzi szempontból és főleg vizlevezetés és öntözés szempontjából igen fontos minimális évi csapadékmennyiséggel biró övék külön szempont alá esvén, külön tanulmányoztattak. Ezek koefficziensei egészen 0'74-ig sülyednek. — Hasonlóan külön szempont alá esnek a fentjelzett általános törvény folytán a tengerhez közel levő és igy nagy évi csapadékkal biró állomások, melyeken a csapadékmérési koefficziensek 1'43-ig terjednek. Az általános (Belgrand-Dausse-féle) fent jelzett csapadékelosztási törvényen kívül természetesen bizonyos egyéb topo- grafikus viszonyok nagyban befolyásolják a csapadékeloszlás alakulását egyes vidékeken, főleg az illető vidék fekvése, a nagy páratartalommal biró szelek irányához képest, e tekintetben nemcsak az erős szeleknek akadályt képező magas hegycsúcsokra, hanem az azok közt elterülő völgyekre is tekintettel kellett lenni. — Ezen és még más helyrajzi okok befolyása a csapadék mennyiségére külön ki van mutatva, de következtetések csak a hosszú észlelési évsorozatok eredményeiből vannak vonva. A csapadékeloszlás viszonyai. A csapadéknak időbeni eloszlására nézve az eredmények alapján Dausse szerint főleg a meleg évszak (május—október) és hideg évszak (november—április) szerinti megkülömböztetés bir fontossággal. E szempontból tanulmányozva kitűnt, hogy: A magasabb fekvésű és nagy évi csapadékkal biró vidékeken a téli szak összes csapadéka nagyobb mint a nyárié. Azon állomásokon, melyek évi csapadéka az egész me- dencze középcsapadékát kevéssel meghaladják, vagy avval közel egyenlők, ott a nyári évad csapadékösszege kevéssel nagyobb mint a télié. Végre a kisebb évi csapadékkal biró állomásokon (főleg a
