Vízrajzi Évkönyv 2., 1887 (Budapest, 1889)

Tartalom

A francziaországi hidrometriai és árvizjelzési szolgálat megismertetése.

BEVEZETÉS.

A francziaországi «hidrometriai és árvizjelzési szolgálat» megismertetését czélzó jelen tanulmány a közm. és közi. m. kir. ministerium vízrajzi osztályának 1886. évről szóló évkönyvében foglalt és a csehországi, svájczi és badeni vízrajzi intézetek működését megismertető tanulmánynak folytatását képezi; de tárgyalási modorára és szerkezetére nézve utóbbiaktól több tekintetben eltér. Ennek oka főleg abban keresendő, hogy a mint a tanulmányból ki fog tűnni, a francziaországi hidrometriai és árvizjelzési szolgálat úgy szervezetére, mint működésére lényegesen különbözik fentebbiektől, de magában véve is oly eredeti alapeszmékből indul ki, melyek a fentemlitett intézetekéiől lényegesen eltérnek, és melyek bár tisztán franczia viszonyokból eredő, de általános érdekű és fontosságú tudományos eszméket képviselnek.

Jelen tanulmány tárgyalási modora a fennebb említettektől annyiban is eltér, a mennyiben itt, főleg az árvizjelzés szervezeténél, a tárgy tisztán műszaki oldalán kívül, mint attól elválaszt- hatlan és lényegének megismerésére nélkülözhetlen, adminisztratív intézkedésekkel is bővebben kellett foglalkozni.

A francziák tudományos kutatásainál és azok gyakorlati alkalmazásánál majdnem minden téren szembetűnő önállóság és eredetiség a hidrografia terén is kiváló módon mutatkozott. Önálló rendszeren épülő hidrometriai szolgálatuk, valamint ez iránybani vizsgálódásaik egy, a tudomány és gyakorlat szempontjából egyaránt fontosnak és értékesnek nevezhető, hidrológiai tanulmányozási rendszerre vezettek. E rendszer indokolását a franczia folyók viszonyaiban találja és a fősulyt nem a folyó mederre és annak alakulására, hanem a szorosan vett hidrológiai tényezőkre, a csapadék és annak lefolyását befolyásoló körülményekre fektette.

Francziaországnak jelenleg majdnem minden tekintélyesebb folyóján rendszeresített, de egy közös elven alapuló hidrometriai és árvizjelzési szolgálat a tökély oly fokán áll már ma, mely a tudomány, de főleg a gyakorlat, legtöbb igényét kielégíti.

Hogy Francziaországban a folyók hidrológiai tanulmányozása annyira előrehaladt és oly jeles eredményeket mutat fel, az több okban leli magyarázatát. Legelső sorban Francziaországban

Évkönyv.

már a múlt századokban a vizszabályozás, vízhasznosítás és általában a vízügy minden ágazatai iránt mutatkozott általános érdeklődés és ez irányban kifejtett nagymérvű tevékenység, karöltve az ország előrehaladott kultúrájával és a természettudományok magas fejlettségével, már régibb időkben a szakférfiak figyelmét önkénytelenül azon tényezők fontosságára irányította, melyek tanulmányozásából fokozatosan a hidrológia egész rendszere fejlődött.

A tizenhetedik és tizennyolczadik század nagy franczia természettudósai (Mariotte, D’Alembert, Carnot, Bossut és mérnökei Dubuat) számos vízügyi kérdéssel úgy elméleti, mint gyakorlati tekintetből foglalkozva, már akkor oly eredményeket mutattak fel, melyek még ma is a hidrotechnika sarkalatos elvei gyanánt szolgálnak. Természetes tehát, hogy a folyó életműködésének tényezői iránt felkeltett érdeklődés a hidrometriai megfigyelések gyakorlását eredményezte. Ennek köszönhető, hogy a francziaországi folyóknak hidrológiai viszonyaira, de főleg a Szajna völgyére, mint a mely Páris kulturális tekintetben domináló volta következtében a művelődés központját környezte, a múlt századból nemcsak igen értékes adatok és feljegyzések, hanem főleg az árvizekre nézve a múlt századból már igen értékes hidrológiai tárgyalások is léteznek. Miután pedig tudvalevőleg a hidrológiai tanulmányozás legfőbb czéljára, a folyó életműködésének tanulmányozására, épen a megbízható adatoknak minél hosszabb időről való felhasználása a legfontosabb, ezen régi adatok és tárgyalások a jelenlegi hidrometriai szolgálatnak fontos előmunkálatai voltak.

A csapadék és vízállásoknak a tizenhetedik század óta rendelkezésre álló gazdag adat sorozata a folyók hidrológiai tanulmányozásának oly széles alapot nyújtott, melyen az idevágó kérdések sokfélesége daczára igen tökéletes módon fejlődhetett.

A számos idevonatkozó adatok között példaképen csak a Szajna párisi vízállásaira hivatkozván, melyekről 1732 óta na- ponkinti feljegyzések vannak, és melyeknek általános adatai a TV. fejezetben említett grafikai táblázatban vannak feldolgozva, látszik, hogy ezen 150 évre terjedő grafikon a Szajna hidrológiai természetére sokkal világosabb és kimerítőbb alapot szolgáltat, mint ily adatok hiányában a kombinativ számítások és követ6