Vízrajzi Évkönyv 2., 1887 (Budapest, 1889)
Tartalom
A Hármas Körös gyomai szakaszán várható árvizmagasság kipuhatolása. BEVEZETÉS. A bihari hegyeknek nyűgöt felé néző oldalaiban erednek a Fehér-, Fekete- és Sebes-Körös folyók. Mindegyik saját völgyében külön-külön fut le a sikságra a Tisza felé, de mielőtt abba ömlenének, elébb a Sebes-Körös magába veszi Szeghalomnál a «Kéz» hegységből származó Berettyó folyót; a Fehér-Körös pedig Gyula alatt, az úgy nevezett «Szanazug»-ban egyesül a Fekete- Körössel, azután «Kettős-Körös» nevet kap és Tarosa-Gyoma közt magába fogadja a Berettyó-Sebes-Körös egyesült vizét, ezen alul pedig «Hármas-Körös» nevet viselve folytatja útját a Tiszába ömlésig. Miután a három Körös és Berettyó folyóknak forrásvidékei egymással összefüggő hegységekben, s egymáshoz közel feküsz- nek, többnyire egyszerre kapják táplálékukat a légcsapadékokból, és különösen országos esőzések alkalmával többnyire egy időben ömlesztik le nagyvizeiket a Boros-Jenő, Nagyvárad, B. Újfalu és Gyoma közt fekvő sikságra. Daczára e körülményeknek, úgy látszik, hogy az 1884-dik év előtti időkben még sem találkozhattak össze mind e folyóvizek teljes tömegükkel Gyoma körül a Hármas-Körösben, részint mivel a Fehér- és Fekete-Körösnek töltései még nem voltak elég erősek az árvizek felfogására, és hol itt, hol amott átszakadván> a nevezett két folyó árvizének egy része kiömlött a lapályokba, és ott hosszabb ideig veszteglett, részint pedig mivel a Sebes- Körösnek töltése nem is volt összekötve a «Sárrét»-ben, és a Sebes-Körös árvize mindenkor előbb a saját sárrétjén terült szét, és csak azután folydogált tovább nagy lassan a Tisza felé. 1884-ben azonban már a Sebes-Körös töltései is elkészültek, és mind a három Körösnek töltései annyira megerősittettek, hogy azok átszakadása azóta már csak kivételesen, rendkívüli esetekben fordulhat elő. De ennek természetes következménye az lett, hogy a mint a bihari hegyekből lefutnak az egyes folyók árviztömegei, kénytelenek utjokat haladéktalanul tovább folytatni lefelé, és miután többnyire egyszerre érkeznek le a sik- földre, most már beállt annak a lehetősége, hogy a Hármas- Körösbe is egyszerre érkeznek, és az ottani töltésekre nézve veszélyessé válható magasságra emelkedhetnek, sőt esetleg túl is hághatják a Hármas-Körös töltéseit. Felette szükséges tehát előre kipuhatolni, mielőtt a mostani helyzet következményeit valamely szomorú tapasztalásból lennénk kénytelenek megismerni, hogy az egyesült Hármas-Körösben, de különösen ennek Gyoma körüli szakaszán mily magasságú árvizek várhatók annak következtében, hogy a három Körös mindegyike a Berettyóval együtt most már erős töltések közé van fogva, és árvizeiket már nem ömleszthetik szét a lapályokban, mint annak előtte, hanem kénytelenek utjokat megszakítás nélkül lefelé folytatni, és azzal az összetalálkozás, illetőleg egyesülés helyén oly magasságra emelkedni, a minő eddig a fent megemlített körülményeknél fogva még soha sem volt tapasztalható. Ez eshetőségről már gondoskodva van ugyan annyiban, a mennyiben a gyulai kir. folyammérnöki hivatal javaslata és műszaki tanács véleménye alapján a közm. és közi. m. kir. ministerium 188Я. évi 17,163. sz. a. kelt intézvényében el van rendelve, hogy a gyomai szakaszon, az eddigi legmagasabb 1881-dik évi árvíznél 142 centiméterrel magasabbra emeltessenek a töltések. De ennek megállapításánál oly kevés adat állott rendelkezésre, hogy tekintve a kérdés gyakorlati nagy fontosságát, és a fenyegethető veszélynek egy nagy kiterjedésű vidéket sújtó káros következményeit: a vízrajzi osztálynak legelső teendői közé kellett hogy tartozzék e fontos kérdést újabb és behatóbb tanulmány tárgyává tenni, a hiányzó adatokat beszerezni, azokat feldolgozni és lehető pontossággal megállapítani, hogy legrosszabb esetben, t. i. a három Körös és Berettyó legnagyobb vizeinek találkozása esetén, mily magasságú árvizek várhatók az egyesült Hármas-Körös gyomai szakaszán? es ehhez képest az ottani töltések elegendő magasak-e? E nagyérdekü kérdés megoldásánál következő eszmemenetet követtünk: A gyomai szakaszon várható maximális árvizmagasság meg- állapithatásához szükséges ismerni: az oda érkező árvíz másod- perczenkinti maximális tömegét; továbbá: a lefolyó árvíz színének esését, és a lefolyásra szolgáló meder keresztszelvényét. Ez adatokból kiszámítható az a magasság, melyre az ismert maximális tömegű árvíznek fel kell emelkednie, hogy az ismert viz- szin-eséssel, a szintén ismert nagyságú keresztszelvényben lefolyjon.
