Vízrajzi Évkönyv 2., 1887 (Budapest, 1889)

Tartalom

A VÍZRAJZI OSZTÁLYNAK JELENTÉSE 1887. ÉVI MŰKÖDÉSÉRŐL.

lő

A fentebbiekben körülirt műveletek, tekintettel a rendelkezésre álló pénzösszegre, 4 év alatt lesznek befejezhetők. A későbbi időkben azonban e műveletek már nem lesznek mindig ismétlen- dők, csak a lielyzetrajz reambulácziója, valamint a hossz- és keresztszelvények felvétele lesz minden 5., legfeljebb 10. évben ismétlendő, hogy a Tisza medrének alakulása folyvást nyilvántartható legyen.

A vízrajzi osztálynak fenti értelemben beterjesztett javaslatát Nagyméltóságod 37968/87. sz. alatti intézvényével általánosságban elfogadni méltóztatott, azzal a megjegyzéssel, hogy a

4. pont alatt foglalt tanulmányok a javaslat keretébe fel nem vehetők, mivel e tanulmányok a javaslatban előadott kérdésektől függetlenül is megoldhatók; mivel továbbá e tanulmány eredményének ismerete felette sürgős, és mivel e két indoknál fogva e tanulmányoknak a vízrajzi osztály által való eszközlése az 1888. évi rendes munkaprogrammban s az azután következő évekre, mint a vízrajzi osztály teendője úgy is elő van irányozva, és végül mert e tanulmány egy része 1887-ben már tényleg eszközöltetik is.

E rendelet folytán tehát a 4. pontban megnevezett tanulmányok a Tisza mederalakulása nyilvántartásának keretén kívül sürgősen munkába vétettek, és lehető gyorsan folytattatnak.

VI.

A Hármas-Körös gyomai szakaszán várható árvíz magasságok kipuhatolása.

Már 1886-ban megindította a vízrajzi osztály a Hármas- Körös gyomai szakaszán várható árvíz magasságok kipuhatolá- sának tanulmányozását, de a magasabb vizek kimaradása folytán a szükséges felvételeket és kutatásokat abban az évben el nem végezhette, és igy e tanulmány folytatása illetőleg befejezése 1887-re maradt.

A fenforgó kérdés iránti tájékoztatásul szolgáljanak mindenekelőtt az alább következő általános megjegyzések.

A Fehér, Fekete, Sebes-Körös és Berettyó folyóknak forrás vidékei egymással összefüggő hegységekben, egymáshoz közel feküsznek, és igy többnyire egyszerre kapják táplálékukat a légcsapadékból, s különösen országos esőzések alkalmával többnyire egy időben ömlesztik le nagy vizeiket a Borosjenő, Nagyvárad, B. Újfalu és Gyoma közt fekvő síkságra.

De azért az 1884. év előtti időkben mégsem találkozhattak össze mind e folyóvizek teljes tömegükkel Gyoma körül a Hármas Körösben; részint mivel a Fehér és Fekete Körösnek töltései még nem voltak elég erősek az árvizek felfogására, és hol itt, hol amott átszakadván, a nevezett két folyó árvizének egy része kiömlött a lapályokba, a hol hosszabb ideig hátramaradt folyásában; részint pedig mivel a Sebes Körösnek töltése nem is volt összekötve a «Sárrét»-ben, és a Sebes Körös árvize mindenkor előbb a saját sárrétjén terült el, és csak azután folyt tovább a Tisza felé.

1884-ben azonban már a Sebes Körös töltései is elkészültek, és valamennyi Körösnek töltései annyira megerősittettek,

hogy1 azok átszakadása ezután már csak rendkívüli esetekben fordulhat elő. De ennek az lett természetes következménye, hogy a mint a bihari hegyekből lefutnak az egyes folyók árviztömegei, 1884. év óta már kénytelenek utjokat haladéktalanul tovább folytatói lefelé, és miután többnyire egyszerre érkeznek le a sik földre, most már beállt annak a lehetősége, hogy a Hármas Körösbe is egyszerre érkeznek, és ott oly magasságra emelkedhetnek, mely az ottani töltésekre veszélyessé válhatik, sőt esetleg túl is hághatják a Hármas Körös töltéseit.

Felette szükséges tehát előre tudni, mielőtt a mostani helyzet következményeit, valamely szomorú tapasztalásból lennénk kénytelenek megismerni, hogy az egyesült Hármas-Körösben, de különösen annak Gyoma körüli szakaszán, mily magasságú árvizek várhatók jövőre ? mivel a fent megemlített körülményeknél fogva ott oly magasságra emelkedhetnek esetleg az árvizek, a minő eddig még soha sem volt tapasztalható.

Ez eshetőségről már gondoskodva van ugyan annyiban, a mennyiben 17,163/88.3. szám alatti miniszteri intézvénynyel elrendeltetett, hogy a gyomai szakaszon az eddigi legmagasabb 1881-ik évi árviz színe felett D42 meterrel magasabbra emeltessenek a töltések. De ennek megállapításánál oly kevés adat állott rendelkezésre, hogy tekintve a kérdés gyakorlati nagy fontosságát és a fenyegethető veszélynek egy nagy vidéket sújtó káros következményeit, a vízrajzi osztálynak legelső teendői közé kellett, hogy tartozzék-e fontos kérdést újabb és behatóbb tanulmány tárgyává tenni.

E fontos kérdés megoldásánál nagyjában követendő eljárást a vízrajzi osztály már 1886-ban megállapította, a melynek alapján végrehajtott műveletek a következő eredményekre vezettek :

1. Kiválasztattak azok a helyek, a honnan a Körösök és Berettyó vizei egyenlő idő alatt folynak le a gyomai szakaszra.

E helyek kiválasztásánál kettőre kellett különösen figyelni, úgymint ä kiválasztandó helyen 1884. év óta vizmérczének kell fennállni és észleltetni, azonkívül közelében oly normalis medernek kell előfordulni, mely alkalmas az illető folyó másodper- czenkinti víztömegének számítás utján való megállapítására.

* E követelményeknek megfelel a Körösöknél Kisjenő, Nagy- Zerind és a szakáli hid, a hol körülbelül egyenlő időkben kulminálnak az illető folyók vizei, és a honnan a vizek körülbelül egyenlő idő alatt folynak le a gyomai szakaszra.

A Körösök eme vízállásaival a Berettyónak b.-újfalui mér- czéjén ugyanazon időkben mutatkozott vízállásai hozattak kom- bináczióba; mivel B.-Ujíalutól szintén körülbelül annyi idő alatt futnak le a vizek a gyomai szakaszra, mint a Körösöknek fentebb megnevezett vizmérczéitől a Körösök vizei.

2. A kiválasztott helyeken és a gyomai szakaszon, több különböző állású vizszinek esései felvétettek, a megfelelő köbmennyiségek kiszámíttattak, és a víztömegek vonalai megszerkesztettek.

A szóbau forgó négy folyónál kiválasztott helyeken, valamint a gyomai szakaszon különböző vízállásoknál másodperczen- kint lefolyó vízmennyiségek — tudvalevőleg — legbiztosabban a viz sebességének közvetlen megmérésével lett volna megállapítható. Ezt a legbiztosabb eljárást azonban, tekintve a rendelkezésre álló időt és munkaerőt, követni nem lehetett, és meg kellett elégedni a bár kevésbbé pontos, de gyakorlatilag véve mégis elég biztos eredményre vezető számítási eljárással, annál is-