Vízrajzi Évkönyv 1., 1886 (Budapest, 1887)

Tartalom

A KÖZÉI* TISZA FEJLŐDÉSE.

kevesebb zátony és sziget fordul elő, mint az alsó szakaszokon ; ezek közt pedig a szolnoki szakasz kedvezőbb, mint a szegedi, a hol aránylag legtöbb zátony és szigetképződés látszik előfordulni.

13. §.

Mely szakaszban szokott legtöbb jégdugulás előfordulni ?

E kérdésre vonatkozólag a beérkezett jelentések azt mutatják, hogy minden élesebb kanyarban többé-kevésbé megakad a jég levonulása, de ez a vízlefolyást lényegesen nem akadályozza. Egyébként pedig:

A tokaji szakaszon Tuzsérnél és Halászinál fordultak elő veszedelmes jégdugulások 1868 és 1878-ban a 25. és 35-ik számú átmetszések felett.

A szolnoki szakaszon jégdugulások és megakadások előfordulnak minden élesebb kanyarulatban. Nevezetesen előfordult jégdugulás 1885/6-ban a Szolnok város alsó részén levő kanyarban. Különben a jég meg szokott akadni asajfoki kanyarban, a nagy- ktirlti két átmetszés alsó torkolatainál, a tisza-várkonyi, Vezseny alatti, kécskei, Inoka alatti, Kürth alatti és Ugh melletti kanyarokban.

A szegedi szakaszban erős hidegekben kisebb és középszerű vízállások mellett elő szoktak ugyan fordulni jégtorlódások, de a nélkül, hogy komoly aggodalomra adnának okot. Különben meg szokott akadni a jég: Csongrádnál az Erzsébeterdőnél, Bodorszigetnél és a sörház alatt. Szeged felett nagymérvű jégtorlódás volt 1879/80-ban a Maros-torok alatt. A vedresházi átmetszés felső torka felett szintén meg szokott a jég akadni, továbbá Marto- nosnál a község felső és alsó részén, mely sárga partnak neveztetik. Megakad a jég azonkívül a török-kanizsai állami sarkantyú felett, Zentánál a 92. sz. átmetszés felett és alatt és a zeutai hid felett, Adán a gőzhajó állomás és átmetszés kezdete közt, Csurog tájékán 1871-ben volt jégtorlódás, Titel alatt pedig 1864-ben.

A beérkezett hiányos jelentések daczára is tehát úgy látszik, hogy annyi helyen szokott a jég megakadni, a hány igen éles kanyarulata van a Tiszának; és mivel a 10. §-ben előadottak szerint legkevesebb éles kanyar fordul elő a szolnoki szakaszon, ebből úgy látszik, hogy a jégmegakadás tekintetében a szolnoki, vagyis a közép tiszai szakasz legkedvezőbb állapotban van.

A mi pedig a veszélyes jégdugulásokat illeti, ilyen a tokaji szakaszon két helyen fordult elő, a szolnoki szakaszon csak egy helyen fordult elő nagyobb mérvű jégdugulás, a szegedi szakaszon pedig szintén csak egy helyen, de csak a tokaji szakaszon váltak veszélyessé a jégdugulások a társulati véd- gátakra nézve.

Jégdugulás tekintetében tehát legkedvezőtlenebbnek látszik a tokaji szakasz állapota, és legkedvezőbbnek a szegedi szakasz.

Miután a szolnoki 1886-ik évi jégdugulás keltette fel a közép tiszai érdekeltség aggodalmát és a közmunka- és közlekedésügyi m. k. ministerium is 19,639/1886. sz. alatti rendeletében határozottan megvizsgálandónak tűzte ki a 77n-ik számú szolnoki átmetszés által elvágott tiszai kanyar állapotát, a mennyiben az 1886-ban észlelt rendkívüli jégtorlódásnak e

44

kanyar állapota is egyik okozója lehetett; ezeknélfogva részletesebb vizsgálat alá vétetett a 7711 sz. átmetszés és az általa elvágott tiszai kanyar állapota, a midőn a következők tapasztaltattak.

A szolnoki alsó 7711 sz. átmetszés Dem bírja ugyan magát anyamederré kiképezni, de általában véve nem isza- polódik. Képződésének előhaladását két körülmény különösen hátráltatja, úgymint az átmetszés hosszának közepe táján keresztül húzódó kemény, agyagos földréteg, és az a körülmény, hogy az átmetszés eleje két régi mély eren megy keresztül, melyek vezértöltéssel el vannak ugyan zárva, de nagyvizek alkalmával a bal oldalon kiszakadnak és ezeken át nagymérvű oldalkiömlések keletkeznek, a minek következtében megoszlik az átmetszésben folyó viz ereje, sőt állíthatni, hogy nagyvizek idejében az átmetszés felső torkába beömlő víztömegnek egy igen nagy része oldalfolyást vesz és az átmetszés további részében csak megfogyott tömeggel és megfogyott erővel folytatja útját.

A mi a 77n sz. átmetszés által elvágott tiszai kanyar állapotát illeti, erre nézve kimutatható, hogy e kanyarban zátonyok képződnek és e kanyar évről évre lassanként isza- polódik.

Ehhez hasonló jelenség azonban minden elvágott meder- kanyarban elő szokott fordulni.

Az átmetszés ugyanis, különösen ha nem iszapolódik, bizonyos mértékben megosztja a folyó viz tömegét még akkor is, habár ő maga nem képződik; a mennyiben t. i. az összes víztömegnek egy részét magába veszi. E megosztás következtében bizonyos mértékben, kevesebb víztömeg, kevesebb erővel foly az elvágott kanyarban mint azelőtt, és igy az elvágott kanyar régi medre tulbő lesz az odafolyó víztömeghez képest; e tulbőség tehát mint felesleges és szükségtelen mederrész önmagától beiszapolódik. Innét van, hogy minél jobban fejlődik az átmetszés, annál inkább eliszapolódik az elvágott kanyar. De ennek ismét természetes következménye, hogy előbb-utóbb beáll az az állapot, mikor az átmetszés még nincs abban a helyzetben, hogy anyamederré válva, a nagyvizeket levezethesse, a kanyar pedig már annyira megromlott, hogy az sem képes levezetni. Ekkor a nagyvizek kisebb-nagyobb ideiglenes duzzadást szenvednek az ily helyeken, mely azonban az átmetszés képződésének arányában utóbb alábbszáll és esetleg még sülyedést is mutat a régi vízálláshoz képest.

Mindenesetre kívánatosnak mondható, hogy az oly állapot, melyben az elvágott mederkanyar már iszapolódásnak indult, sokáig ne tartson, a nagyvizek lefolyásától eltekintve, már csak hajózási szempontból is, és kívánatos, hogy amint az elvágott kanyarban az átmetszés fejlődésének iszapoló hatása nagyobb mérvben kezd mutatkozni, az átmetszés képződése emberi munkával is elősegítessék, hogy az a helytelen állapot minél hamarább megszűnjék.

Ily szempontból tekintve a szolnoki 7711 átmetszést, szintén azok közzé lehet sorolni, melynek fejlődését kívánatos emberi munkával is elősegíteni, eltekintve attól, hogy az általa elvágott kanyar megromlott állapota hozzájárult-e, vagy sem az 1886-ik évi szolnoki jégtorlódáshoz?

A mi pedig azt a kérdést illeti, hogy a 7711 sz. átmetszés által elvágott kanyar megromlott állapota szintén egyik okozója volt-e az 1886-ik évi szolnoki jégtorlódásnak ? Erre nemmel kell felelni egyszerűen abból az okból, mivel a jégtorlódás Szolnok városon alól kezdődött, a kérdéses kanyar pedig