Vízrajzi Évkönyv 1., 1886 (Budapest, 1887)
Tartalom
A KÖZÉP TISZA FEJLŐDÉSE. 43 Tokaji szakasz Szolnoki szakasz Szegedi szakasz Folyó szám A kanyar görbületének sugara m. A kanyarok száma 5* * A4 Ä £ > о 3 03 fc- ei 'Ci CS N £ 03 S c3 o2 3 cT” £ 5 8 5 ^ 2 fi A kanyarok száma 5 •* ? ■* 5 § » U -rí Й N i C M Í5 ! £ eS о < Ilii1 Д e ^ A kanyarok száma •* S § к ra N к jO; Я* £ о £ eT,d я ^ N N ej , cc OO о со •© rtT Д ® S' 1 0-tól 500-ig 134 17% 22 4°/o1 35 _ о о IO ____ 2 500-tól 1000-ig 72 17% 39 17% 48 12% 3 1000-től 1500-ig 27 10% 24 13% 35 11% 4 1500-tól 2000-ig 17 0% 16 8% 16 7% 5 2000-től 2500-ig 16 5% 9 7 % 14 5% 6 2500-tól 3000-ig 5 2% 11 9% 4 2% 7 3000-től 3500-ig 5 3% 3 3% 14 6% 8 3500-tól 4040-ig 2 1% 9 8% 19 10% 9 Összes kanyar. . 275 61% 133 69% 185 58% 10 Összes egyenes . 124 39% 48 31% 89 42% E kimutatás szerint a vizsgálat alá vett három szakaszban összesen 593 kanyar fordul elő, melyből 46°/0 esik a tokaji, 23°/o a szolnoki és 31% a szegedi szakaszra, holott az egyes szakaszok bosszúságai úgy viszonylanak egymáshoz, mint 32:28: 40-hez, és ha ebben az arányban oszlanék fel a kanyarok száma, akkor a tokaji szakaszon lenni kellene 190 kanyarnak, a szolnoki szakaszon 166-nak és a szegedi szakaszon 237-nek. Az előforduló kanyarok számát tekintve tehát legkedvezőtlenebb a tokaji szakasz, és legkedvezőbb a szegedi szakasz állapota; mivel itt 52 kanyarral van kevesebb, mint a szakasz hosszának arányában lenni kellene, a szolnoki szakaszon pedig 33-mal van kevesebb, mig a tokaji szakaszon 85-tel van több, mint aránylag lenni kellene. Ha azonban a kanyarok görbületeinek sugarait tekint- j jük, akkor más viszony mutatkozik; ugyanis a legélesebb, vagyis a legkisebb sugaru kanyarok hosszúsága legcsekélyebb | a szolnoki szakaszon. Ha pedig a kanyarok összes hosszát tekintjük, viszonyítva a szakasz hosszához, akkor a szolnoki szakasz áll legkedvezőtlenebbül, még pedig 11%-kal kedvezőtlenebbül, mint a szegedi szakasz és 8%-kal kedvezőtlenebbül, mint a tokaji szakasz. De mivel csak az éles kanyarok szoktak veszélyesek lenni, és legkisebb számban és hosszúságban a szolnoki szakaszon fordulnak elő, kimondható, hogy kanyarok tekintetében a közép tiszai szakasz mostani állapota a legkedvezőbb. 11. §. Mely szakaszban fordul elő legtöbb veszélyes partszakadás? A partszakadások hosszaságairól és előfordulásaik helyeiről sem a folyammérnöki hivatalok, sem az ármentesitő társulatok nem vezetnek nyilvántartást és azok csak esetről esetre vétetnek fel, a midőn t. i. már oly veszélyesekké váltak, hogy a part megvédéséről múlhatatlanul gondoskodni kell. E kérdésre tehát biztos felelet csak úgy lett volna adható, ha a partszakadások a helyszínén mind megszemléltettek és felvétettek volna. A helyszíni felvételre azonban sem költség, sem idő nem állt rendelkezésre; -de hogy mégis némi adatok birtokába juthassunk, kérdés intéztetett a tiszamenti társulatokhoz és községekhez a veszélyes partszakadások előfordulása iránt, és a beérkezett jelentések kiadattak az illető m. kir. folyammérnöki hivatalokhoz netaláni észrevételek megtétele végett. Az ekként begyült adatokból a következők tűnnek ki: A tokaji szakaszon 21 helyen létezik veszélyes partszakadás, melyeknek összes hossza, mintegy 10,200 méter. A szolnoki szakaszon 10 helyen szakadnak a partok veszélyesen, mintegy 14,000 méter összes hosszúságban. A szegedi szakaszon pedig 18 helyen fordul elő veszélyes partszakadás, összesen 29,300 méter hosszban. A partszakadások hosszait az egyes folyamszakasz hosszúságainak százalékaiban kifejezve úgy találjuk, hogy a tokaji szakasz hosszának 5%-a veszélyesen szakadozó, a szolnoki szakaszon 8% és a szegedi szakaszon 11%. A veszélyes partszakadások tekintetében tehát a szolnoki szakasz állapota 3%-kal kedvezőtlenebb ugyan, mint a tokaji szakasz, de 3%-kal megint kedvezőbb a szegedi szakasznál. 12. §. Mely szakaszban képződik legtöbb zátony és sziget? A folyók fejlődésével együtt jár, hogy egyik helyen a partokat megtámadja és elmossa, máshol pedig hordalékának egy részét lerakja. Minél nagyobbak azok a változások, melyek e kettős működés következtében valamely folyamszakaszon még folyamatban vannak, annál messzebb áll az a folyamszakasz nemcsak a fejlődés bevégeztétől, illetve a meder alakjának ínegállapodottságától, hanem azon állapottól is, melyet a partbirtokosok érdekeinek tekintetéből kívánatosnak tartunk. A zátonyok és szigetek képződése nyilvántartásban szintén nem részesülvén, sem azokat 631 kilométer hosszban fel nem vehetvén, szintén csak a társulatok és községek utján szereztettek be az erre vonatkozó adatok; a beérkezett jelentések pedig az illető kir. folyammérnöki hivatalok által átvizsgáltattak. Az igy begyült adatok azonban még hiányosabbak, mint a veszélyes partszakadásokra vonatkozók. A mi egyébiránt nagyon természetes, mert például a zátonyok csak ritkán emelkednek ki a viz alól, és csak akkor ébresztik fel az ember figyelmét, mikor már szigetté nőtték ki magukat; de akkor sem részesülnek figyelemben, ha csak miattuk valamely veszély nem fenyegeti a partbirtokosokat. A zátonyokról és szigetekről begyült adatokban tehát teljesen megbizni nem lehet, és csak némi tájékozásul közölhető, hogy általában minden kanyarban, a hol a homorú oldalon a part beszakad, átellenben iszapulás keletkezik, melyek helyenként igen gyorsan nagyobbodnak. Ezen iszapolásoktól eltekintve, melyek szoros összefüggésben állni látszanak az átelleni partok beszakadásaival és csupán a zátonyok és szigetek képződését vévén figyelembe, úgy látszik a beadott jelentésekből, hogy a tokaji szakaszon 6*
