Vízrajzi Évkönyv 1., 1886 (Budapest, 1887)
Tartalom
38 A KÖZÉP TISZA FEJLŐDÉSE. Zentánál igen keveset térnek el az egyenes vonaltól a nagyvizek lefolyásának kosszvonalai annak jeléül, hogy e helyen 1876—1880-ban semmi oly különös körülmények nem léteztek, melyek a nagyvizek emelkedésére vagy stilyesztésére kiváló hatással lettek volna. Török-Becsénél általában veve kiemelkednek a vizszin- vonalak, és e kiemelkedések mérve a titeli, illetve a dunai vízállásoktól függ; ugyanis minél magasabb a Duna vízállása, a Tisza vizszinének vonala Török-Becsénél annál kevésbé törik meg, illetve annál kisebb kiemelkedést mutat. Az 1876/80. évi nagyvizek koszszelvényéből tehát általában különösen kitűnik az Ugh és Becse közti Tisza-szakasznak igen kedvezőtlen állapota a vízállások tekintetében; de egyszersmind kitűnik belőle az is, hogy e kedvezőtlen állapot nem a Duna magas vizeivel áll összefüggésben, hanem a Kőrös és Maros beömlésével és más egyéb helyi körülményekkel. Az 1876/80-ik nagyvizek hoszszelvényére felrajzoltatott az 1881. évi ápril havi rendkívüli magas árvíz is, miután ezen az árvizén még nem vehető észre az utóbbi időkben Szeged vidékén véghezvitt nagy szabályozási munkák hatása. Általánosan tudva van, hogy Szeged vidékén, illetve a szegedi folyamszakasz területén, az 1879/81. évi rendkívüli magas árvizek után úgy az érdekelt magánosok, mint az állam részéről rendkívül sok munka történt, részint az árvízveszély elleni nagyobb biztonság elérhetése czéljából, részint pedig azért, hogy a nagyvizek lefolyásának veszélyessége jövőre lehetőleg csökkentessék. E munkák hatása szemmel is látható az 1881—6. évi nagyvizek koszszelvényéből (VII. rajzlap). Felrakatott e liosz- szelvényben az 1886. évi február havi jeges nagyviz is, miután a közép Tisza érdekeltségét ennek a jeges víznek lefolyása hozta aggodalomba. Kitűnik azonban e hoszszelvényből, hogy az 1886-ik évi február havi jeges viz lefolyása egymagában áll és a szolnoki folyamszakaszon egy nagyviz lefolyásához sem hasonlít; a mi határozottan annak tulajdonítandó, hogy e jeges viz lefolyása a szolnoki szakaszon jégdugulásokkal volt összekapcsolva, a mely esetben tudvalevőleg a lefolyó viz magassága attól függ, hogy hol akadnak meg a jégtáblák ? A hol azután a viz mindaddig emelkedik, inig a megakadt jégtömeget annyira fel nem emeli, hogy ismét vizen lebegve tovább úszhat a jégtömeg. A jégdugulások hatásán kívül még az a körülmény is hozzájárult a tokaji és szolnoki vízállások közti rendkívüli nagy különbözet előállításához az 1886-ik évi jeges viz levonulásakor, hogy ugyanakkor a Sajó-Hernád nagyvize találkozott a jég megindulásával, sőt lehetséges, hogy épen a Sajó-Her- nádból beömlő nagyviz hozta mozgásba a jeget a szolnoki folyamszakaszon. Egyébiránt, hogy a Sajó-Hernád vizének be- ömlése ez alkalommal nagy hatással volt a Tisza vizszinének emelésére, kitűnik a hoszszelvényből is, melyből látható, hogy a Sajó beömlése alatt Polgárnál már aránytalanul felemelkedett a Tisza vizsziue. Eltekintve az 1886-ik évi jeges árvíztől, mely annyira magán hordja az esetlegesség jellegét, hogy abból a nagyvizek le- folyási viszonyaira semmit sem lehet következtetni; eltekintve továbbá az 1881-ik évi ápril havi rendkívüli árvíztől is, melynek lefolyásakor még nem mutatkozhatott az 1881-ben megindított nagymérvű szabályozási munkák hatása és csupáu az 1882—5-ik évi nagy vizek lefolyásának vizszinvonalait vévén tekintetbe, úgy látszik a VII. sz. hoszszelvényből, hogy ez időszakban: Tokajnál nem okozott a Bodrog vizének beömlése oly vizszinemelkedéseket, mint az 1882-ik év előtti időkben. Azt kikutatni, hogy e jelenség minek legyen tulajdonítható, oly tanulmányokat tenne szükségessé, melyek a jelen feladat keretén kivtil esnek és e jelenségnek csak egyszerű megemlítésére szorítkoztunk. Tokajon alul egészen Ughig az 1882—5. évi nagyvizek lefolyása a vizmérczéknél körülbelül ugyanazon jelenségeket mutatja, mint az 1876—80. évi nagyvizek hoszszelvénye. Ugh és Becse közt azonban feltünőleg alább maradt a nagyvizek hosszvonalainak kiemelkedése. Csongrádnál különösen feltűnő, hogy a Kőrös beömlésé- nek duzzasztó hatása az 1882-ik évi deczember havi nagyvizet kivéve már alig vehető észre. E kedvező eredmény valószínűleg abból eredt, hogy 1882—5-ik években a Kőrösök nagyvize csak egyszer találkozott a Tiszáéval és lia ez nem a véletlenség miivé volt, akkor az igen kedvező jelenségnek vehető. Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy az utóbbi években a Kőrösöknél is nagymérvű ármentesitési és mederszabályozási munkák történtek, melyeknek a Kőrösök nagyvizeinek lefolyását okvetetlenül meg kellett gyorsitaniok: nem látszik teljesen kizártnak az a lehetőség, hogy épen ezeknek a munkáknak kell azt tulajdonítanunk, hogy az utóbbi években a Kőrösök nagyvizei megelőzték a Tisza nagyvizeit. E kérdés bővebb fejtegetése azonban szintén kívül esik a jelenleg fen- forgó kérdés keretén, de bővebb fejtegetés nélkül is bátran helyes törekvésnek állíthatjuk oda törekedni, hogy a Kőrösök nagyvizei minél gyorsabban érjenek a Tiszába ; mert annál kevésbé következhet be a Kőrösök és a Tisza nagyvizeinek összetalálkozása és annál többször történhetik meg alacsonyabb vízállások mellett a nagyvizeknek lefolyása Csongrádnál és a Csongrádon alól fekvő még kiképzetten szakaszon. Szegednél szintén igen kedvezően folytak le az 1882—5-ik évi nagyvizek és a Maros duzzasztó hatása csak az 1883-ik évi május havi nagyviznél mutatkozott. Zentánál és Török-Becsénél pedig általában igen szabályos lefolyást mutatnak az 1882—5-iki nagyvizek. A mellékelt V., VI., VII. hoszszelvényekben szemmel láthatóvá vannak ugyan téve a nagyvizek lefolyásának vonalai és már ezekből is kitűnik egynémely fontos körülmény; de hogy még határozottabban ítélhessünk a nagyvizek lefolyásában a szabályozás megkezdése óta beállt változásokról, az Ä) mellékletben összeállítottuk számszerint azokat a magasságokat, melyekre a nagyvizek lefolyásuk közben egyes helyeken felemelkedtek. Ez összeállítás csak azokra a helyekre szorítkozik, hol már a régi időkben is több megbízható feljegyzések vezettettek a Tisza vizének állásairól, nevezetesen a tokaji, füredi, szolnoki, csongrádi, szegedi, török-kanizsai és zentai vízállások vétettek tekintetbe. Azután kikerestettek az egyes vízállások arányszámai, viszonyítva a tokaji vízállásokhoz, vagyis kikerestetett, hogy ha a tokaji vízállást egységnek vesszük, az alantabb fekvő mérczéknél, ehhez arányitva, mily magasságot értek el a nagyvizek lefolyásuk közben ?
