Vízrajzi Évkönyv 1., 1886 (Budapest, 1887)

Tartalom

36

A KÖZÉP TISZA FEJLŐDÉSE.

tömeget mosott el a Tisza; melyből egy-egy kilométerre körülbelül 83,000 köbméternyi jut.

Mind a három szakaszt összehasonlítva, úgy látszik, hogy a 0 viz alatti szelvényekből a szolnoki szakaszon aránylag legkevesebbet vitt el a Tisza önerejéből, még pedig kilométerenként mintegy 20,400 köbméterrel kevesebbet, mint a szegedi szakaszon, és körülbelül 36,000 köbméterrel kevesebbet a tokaji szakasznál. Látszólag tehát legtöbb munkát végzett a Tisza a 0 víz alatti mederszelvényekben a tokaji szakaszon.

A Tisza vize által elhordott földtömegeket a + 5m, vízállások alatti mederszelvényekre is kiszámítván úgy látszik a meglevő adatok szerint, hogy:

A tokaji szakaszban, azokon a helyeken, hol a meder- szelvény növekedett, a -j- 5 m. viz alatti szelvényekből a Tisza vize elmosott körülbelül 28.743,000 köbméternyi földtömeget; ott pedig, hol a szelvény fogyott, lerakott mintegy 1.127,000 köbmétert. Az egész szakasz 14T3 kilométernyi hosszában tehát mintegy 27.616,000 köbméternyi földtömeg látszik elsodort- nak, melyből 195,400 köbméter esik egy-egy kilométerhosszra.

A szolnoki szakaszon úgy látszik, hogy körülbelül 13.219,000 köbméternyi földtömeg mozdittatott el helyéből, és 2 649,000 köbméter rakódott le. E szakasz 15L4 kilométer hosszában tehát körülbelül 10.570,000 köbméter föld hor- datott el a Tisza által; melyből egy-egy kilométerre mintegy 69,800 köbméter jut.

A szegedi szakaszon mintegy 33.775,000 köbméternyi földtömeg látszik elmozditottnak a Tisza vize által, és mintegy 4.819,000 köbméter lerakottnak. E szakasz 215‘8 kilométer hosszában tehát mintegy 28.956,000 köbméter földet mosott el látszólag a Tisza vize, melyből 134,100 köbméter esik egy-egy kilométerhosszra.

Mind a három szakaszt tekintve úgy látszik, hogy a + 5 m. viz alatti mederszelvényekből is úgy, valamint a 0 viz alatti szelvényekből, a szolnoki szakaszon vitt el aránylag legkevesebbet a Tisza vize; még pedig kilométerenként mintegy 64,300 köbméterrel kevesebbet mint a szegedi szakaszon, és 125,600 köbméterrel kevesebbet, mint a tokaji szakaszon. Legtöbb föld hordatott el tehát helyéből a tokaji szakaszon.

Midőn a fenti számok kimutatják a Tisza medréből elmosott földtömegek köbmennyiségeit, egyszersmind felvilágosításul szolgálnak az előbbi czikkekben kimutatott középmélységek és területek növekedéseinek és fogyásainak értékeire nézve. — így például: a 6. § b^n ki volt mutatva, hogy a -+- 5 méter vízállás alatti szelvényterületek a szegedi szakasz egész hosszának 78’30/0-ában növekedtek és 21-7°/0-ában fogytak; ebből a czikkből pedig bővebb felvilágosításul azt látjuk, hogy a szelvényterületek növekedése a szegedi szakaszon mintegy 34 millió köbméternyi tömeget képvisel, a fogyás pedig mintegy 5 milliónyi köbmétert.

3. §.

Mily magasságú vízállások mellett folytak le a Tokajnál + 5 métert meghaladó nagyvizek a szabályozás előtt és 1881 előtt és

után?

(У., VI. és VII. rajzlappal.)

Az előbbi czikkek összehasonlitásaiból kitűnik ugyan, hogy az anyamederben mily változások mentek véghez a

szahályozás megkezdése óta ? De arra nézve, hogy a -f- 5 méteren felül eső, vagyis a természetes partok átlagos magasságán felül emelkedő keresztszelvényekben mily változások történtek ez idő alatt? semmi tájékozást nem nyerhetünk belőlük.

Tulajdonképen össze kellene közvetlenül hasonlítanunk a -f 5 m. vízálláson felül eső keresztszelvények, vagyis hullámterek szabályozás előtti és utáni állapotait, hogy a bennük előforduló változásokat kimutathassuk; de miután oly kereszt- szelvényekkel sem a múltból, sem 1884-ik évről nem bírunk, melyek a hullámterek egész szélességeiről voltak volna felvéve : más módhoz kell folyamodnunk, hogy legalább közvetve megismerhessük a hullámtereken végbement változásokat.

E közvetett mód a nagyvizek lefolyásának megügyelésé- ben és tanulmányozásában áll.'

A szabályozás megkezdése előtt a nagyvizek lehető legkisebb magasságokra emelkedve folyhattak le a Tisza medrében, mivel akkoriban az ártereken akadálytalanul szétterülhettek. A szabályozási munkák, különösen a töltés-építések megkezdése után azonban mindszükebb térre szorultak a nagyvizek és ennek következtében nagyobb magasságokra kellett emelkedniük, mint azon időkben, midőn szétterülésüket a töltések még nem korlátozták.

De előre várható volt, hogy a nagyvizek tömegének összetartása, valamint a folyam hosszának átmetszésekkel való megrövidítése és ezzel a vizszin esésének növelése által az anyameder fejlődése elő fog mozdittatni; nevezetesen remélhető volt, hogy az anyameder bővülni fog és magát a talajba mélyebben beágyazza; minek következtében a szabályozási munkák keresztülvitele után egy bizonyos idő elteltével el lesz érhető az az állapot, hogy a nagyvizek — daczára sziikebb szélességre szorittatásuknak — szintoly felszíni magasságok mellett fognak lefolyni, mint a szabályozás megkezdése előtt.

Nagyon érdekes, egyszersmind hasznos és tanulságos volna tehát tudnunk, hogy állunk most e tekintetben ? Mit mondanak a vizmérczékről leolvasott vízállások ? Rosszabodik vagy javul-e évről évre a nagyvizek lefolyásának magassági aránya ?

Hogy e kérdésekre megfelelhessünk, összeállittattak három csoportban azok a nagyvizek, melyek Tokajnál a-f-öm, vízállást elérték, vagy annál magasabbra emelkedtek és lefolyásukról 3 külön hoszszelvény szerkesztetek. Az első csoportba vétettek a szabályozás előtt lefolyó nagyvizek, nevezetesen az 1830-ik és 1856-ik évi időközről ismeretes nagyvizek. Tulajdonkép csak az 1830-iki nagyviz mondható szabályozás előtti nagyviznek, de mivel egyetlen egy nagyviz lefolyásából a lefolyásnak különböző mérczéknél beálló magasságaira biztosan nem lehet következtetni, mivel továbbá különben is csak az 1855-ik évi árvíz elmúlta után történtek nagyobb mértékű töltésezési munkák és az addig kiásott átmetszések sem fejlődtek ki annyira, hogy hatásuk már 1856-ban észrevehető lett volna, ezeknél fogva bevétettek az első csoportba az 1856-ik év végéig észlelt nagy vizek is, annál inkább, mivel igy is összesen csak 6 nagyvizről bírunk biztos feljegyzéseket Tokajtól Titelig; pedig mint már a 3-ik §-ben kiemeltetett, minél több nagyviz lefolyása vehető tekintetbe, annál inkább kiküszöbölődnek az egyes esetlegességek és az állandó okok hatásai annál biztosabban felismerhetők.

A második csoportba az 1876—1880-ik évek nagyvizei vétettek, a melyek az 1881-ben megindított nagymérvű szabályozási munkák előtt létezett állapotot tüntetik elő.