A Magyar Állam jelentékenyebb folyóiban észlelt vízállások 33., 1924-1927
Tartalomjegyzék
17 A száraz szeptember hozott csak újra meleget, amiről úgy az 1-—2 fokos pozitív anomáliák, mint a normális magasságba, 27—30 fokra szökött maximumok tanúskodnak. Az októberi hőmérséklet tetemes csapadéktöbblet mellett is fél—másfél fokkal melegebb volt a normálisnál, jóllehet elég sűrűn 1—2 fokos fagyot is hoztak az éjjeli lehűlések. Viszonylagos értelemben a száraz november ennek az évnek legmelegebb hónapja. Az éjjeli lehűlés mérsékelt, az abszolút legnagyobb sem éri még el a —5 fokot, s/.ámos vidéken pedig alig, hogy a fagypont alá süllyedt, viszont a nappali fel- melegedés maximuma az ország egész terjedelmében 20 foknál nagyobb. Kevésbbé, de szintén enyhe hőmérsékletű hónap volt a december is, persze csak viszonylagos értelemben, a normálisok relativitásában. Ez a hónap azonban erősebb fagyokat is hozott, az abszolút minimumok a Nagyalföldön mindenütt telmennek —10 fokon, míg a nappali maximumok túlnyomórészt + 10 fok alatt maradtak. Összefoglalóan megállapítható, hogy amilyen változatos volt 1926. évben az egyes hónapok csapadéka, hőmérséklet tekintetéből ez az év a hűvösek közé tartozik s a hűvösség éppen a nyári hónapokban érvényesült legpregnánsabban. 1927. évben. (2 térképmelléklettel.) (21. oldalon.) Az 1927. év csapadékösszegei az előző két évhez arányítva kisebbek ugyan, de azért még mindig elég nagyok ahhoz, hogy az ország elég terjedelmes nagy részén, bár túlnyomórészt szerény, de mégis határozott többletet mutassanak. Az évi csapadékmennyiségek általában mérsékelten hangsúlyozott nagy értékeiből következik, hogy úgy az évi abszolút mennyiségek, mint ezeknek eltérései a normális mértéktől kevésbbé áttekinthető térképi ábrázolást tesznek lehetővé, mint akár az erősen nedves, akár az erősen száraz években leírni szokott. Az 1927-es abszolút legnagyobb évi mennyiségek két pólus körül rendezkednek el. Az egyik a Kisalföld és a magyar Középhegység átmeneti vidékén, a másik a tokaji Tisza-szakasz fölött helyezkedik el. De ezeket a gócokat a számrendben kisebb izohiéták már alig ölelik körül koncentrikus formában, úgy hogy a térképi ábrázolás a görbe vonalaknak meglehetősen rendszertelen egymásba szövődését mutatja. Lássuk előbb a dunántúli gócot. Az abszolút legnagyobb érték 969 mm Bakony bél vidékén. Ettől északkeletre még egy 902 mm-es érték fordul elő Felsődobospuszta tájékán, amelynél nagyobb több már nem is akad az egész országban. A mondott két legnagyobb adatot egy igen szűkre szabott 800 mm-es izohiéta-teriilet veszi körül, amely viszont egy szintén nem nagy 700 mm-es területbe van befoglalva. A 700 mm-es görbe által befoglalt és igen kanyargós szélű területnek legalsóbb pontja Keszthely fölé, legmagasabbja pedig Esztergom és Győr között a Dunára esik. E két izohiéta-teriilettel a koncentrikus elhelyezkedésnek azután vége is van. Az összes többi izohiéta-teriilet jobbára már csak kisebb és nagyobb szigeteknek egész rajából tevődik össze, mely szigetrajt csak a nyugati és délnyugati országhatárok közelében zár körül ismét előbb egy 700, majd egy 800 mm-es görbe, sőt a Dráva középső részéhez támaszkodva még egy 900-as izohiéta nyomait is fellelhetjük. Általános benyomás szerint az évi csapadékmennyiségek a Balaton és a Duna—Dráva összeszögelésének területén a nagyobb számrendek magasságában tartózkodnak, míg a Balatontól északnyugatra egészen az országhatárig a kisebb meni yiségek foglalnak helyet. A kisebbek azonban már csak néhány helyen mennek a 600 mm alá, úgy hogy 500—600 mm közötti tételek előfordulása valóban ritkának nevezhető. Ám azért a Balatonnal határolt Duna—Drávaszögletben is akadnak kisebb mennyiségek, így a Balaton déli csúcsa táján és a Balaton középső részén is 600-nál alacsonyabb értékek tűnnek szembe. Ezzel szemben Dombóvár táján 863 az évi érték, közelében pedig 700 alattiak a számok. A másik, északkeleti góc pontosan Tokaj vidékére esik 891 mm abszolút legnagyobb értékkel. Ezt a centrumot egy hosszabb 700 mm-es görbe veszi körül, amely a Bükk- hegység fölött lép az országba, körülkanyarítja a Sajó vízvidékét, Tokaj alatt átcsap a Tiszántúlra, ahonnan egy kelet felé hosszabban elnyúló öblöt ábrázolva, Nyíregyházától egyenesen délnek tart. E görbe és a Duna között végtől végig 700 -nál alacsonyabb értékek helyezkednek el. A legkisebb értékek előfordulási helye az egyesült Körösök tájától széles sávon átterjed a Duna—Tiszaközére ,majd ebben északnak tartva, Vác- nál kelet felé fordul és ott bezáródik. Ezt a tekintélyes nagy területet a 600 mm-es izohiéta határolja. Ebből az elrendezke- désből látható, hogy a legkevesebb csapadék nem a megszokott helyén, az Alföld szívében található, hanem ettől délre, nyugatra és északra. Ha már most az évi mennyiségeknek előbb, csak nagyvonalúan ábrázolt elhelyezkedését ismerve, a legnagyobb izo- anomálok iránt érdeklődünk, természetesen újra megtaláljuk, habár némi eltolódással, a legnagyobb mennyiségek gócainak vidékét. A Dunántúl legnagyobb eltérését a Balaton és Duna között találjuk + 20%-tól + 35%-ig menő nagyságban. Ennél csak valamivel kisebb értékűek az éltérések a Vértes-hegység vidékén, ahol általában + 20% és + 30% között váltakoznak. Egy + 20% körül tartózkodó kisebb sziget még Barcs fölött akad. Tokaj vidékén megállapított nagy évi mennyiségek táján az abszolút legnagyobb eltérés + 45%. E körül minden irányban elég gyorsan apadnak az eltérések számértékei, csupán az ország keleti határának mentén emelkednek iijra + 20% fölé és + 36%-ban kulminálnak Nyírbátoron. Egy egészen kicsiny területre szorítkozó nagy eltérés találkozik még Nógrád- megyében, valamint Szolnoktól keletre és nyugatra egy hosz- szan elnyúlt szigeten. E két tájon az eltérések felső határa + 25%, illetve + 28%. Az eltéréseknek 0 görbéje a Dunántúlt északról déli irányban körülbelül felébe vágja, E görbétől nyugatra a hiányok, keletre a többletek foglalnak helyet. Ám azért a hiányterületen is akad egy nagyobb többletes sziget Magyaróvártól dél felé, valamint a többletes területen egy kisebb hiánysziget Mohácstól nyugatra. Az Alföld csaknem egész terjedelmében pozitív anomáliát mutat, kivéve egy szélesebb szigetet a Körös beömlése alatt, a Tisza két partjának tágabb vidékén. A hiány nem lényeges, nem éri el a —10%-ot sem. Egy további hiányterület mutatkozik még az Alföldnek átmeneti táján a nógrádi hegyvidékben, mely terület a Dunán áthatolva Fejérmegyéből is még egy jókora öblöt kanyarít el. A hiány nagysága azonban itt is csak —11—12%-ig ér. Ezen általános benyomások után már most tekintsük meg közelebbről, hogy ennek az évnek egyes hónapjaiban miként viselkedett a csapadék. Január úgy összmennyiségre, mint gyakoriságra nedves hónap volt. A csapadék formája részben hó. Nemcsak az ebben a hónapban esett hónak volt rövid maradása, hanem az előző év decemberéből származó régi hó is elenyészett. A januári csapadékösszegek csak kevésszámú vidéken nem érték el egészen a normális mértéket, az ország legnagyobb részén többlet mutatkozik, melynek percentuális nagysága egyes országrészeken 50 és 60 százalékot tesz. Az országot uraló csapadék- görbe az 50 mm-es, mely a Muraközből indul ki, majd felemelkedik Kőszeg magasságába, ahonnan átkelve a Rábán a Balatonhoz ereszkedik le, majd innen a Dunazúgba kanyarodik el és a Vág torkolatánál elhagyja az országhatárt, azután az országhatáron túl, ennek mentén folytatva útját, a Hernád alsó szakasza fölött újra az országba lép, dél felé tart, majd megkerülve a Bodrogközt a Szamos medrét követi Szatmár felé. Ettől a görbétől délre mindenütt 50 mm-nél kisebb összegek helyezkednek el, melyek azonban csak a somogyi Dráva mentén esnek kis területen 25 mm alá, míg az 50 mm-es izohié- tától északra az értékek mindenfelé emelkednek. A Kisalföldnek majdnem egész terjedelmét a 75 mm-es görbe övezi. A felső 3
