A Magyar Állam jelentékenyebb folyóiban észlelt vízállások 33., 1924-1927

Tartalomjegyzék

18

Dunántúlnak egyéb részei 50 és 75 min közé esnek. Hasonlóképen a Bodrogköz is, valamint a Szamos alsó szakaszának környéke.

Február régen nem tapasztalt szárazságot hozott. A hónap 27-ik napján esett élénkebb eső nélkül az országnak terjedelmes részei minden csapadék nélkül maradtak volna. A hiány így is vidékenként 70 és 80 százalékra emelkedik, egyes kisebb körzetekben pedig még ennél is nagyobb. A hónap elején és közepén egészen kicsinyrendű, sokszor csak nyomszerű hó esett, a hónap végén jött a már említett szerény mennyiségű, de országos terjedelmű eső. Ezúttal minden megszokottal ellentétben a Dunántúl az országnak legmostohábban ázott része, a Nagyalföld is rendkívül szegény és csak az ország területének északkeleti ötödén körülbelül adtak az emelkedő értékek módot egy 25 mm-es görbe rajzolására, melyen túl a lassú emelkedés tovább tart. A 25 mm-es izohiéta körülbelül Nagy- szécsény tájékán lép északi irányból az országba, azután délnyugat felé kanyarogva a Duna könyöke közelébe jut el, hogy innen keletre fordulva Tokaj alatt elérje és átlépje a Tiszát, a Tiszántúl délkelet az iránya Debrecen felé. Minden országrész, mely ettől a görbétől délre és nyugatra esik, 25 mm-nél kevesebb, illetve jóval kevesebb csapadékkal bír. Az utóbbi típusnak legszélsőségesebb képviselője a Fertő és a Rába—• Duna közé eső terjedelmes országrész, ahol egy 5 mm-es görbét lehetett szerkeszteni. A Dunántúl többi részén a csapadék havi összege jobbára 10 mm. alatt maradt, ezt a területet a 10 mm-es izohiéta határolja be. A terület belsejében csupán Veszprém, alsó Fejér- és Tolnamegyében fordulnak elő kisebb foltok 10 mm-nél több, de 15 mm-nél kevesebb csapadékkal. A Kisalföldnek keleti dunai tája, továbbá a Dunazúg, valamint a Dráva mentén egy széles csík szintén több csapadékkal rendelkezik 10 mm-nél. A Dunántúl 10 mm-es izohiétája a Duna- Tiszaközének közepéből is kanyarít még el egy jókora darabot, melyen túl a még íenmaradó Nagyalfoldön a csapadékösszegek 10 és 25 mm között tartózkodnak, jobbára azonban 20 mm alatt maradnak.

Márciusban a helyzet lényegesen javul. Mindjárt a hónap elején kiadósabb országos esőzés indul meg, melyet későbben újabb esők egészítenek ki és hosszabb szünet után március utolsó harmadában sorozatos bő esők fejeznek be. Az eredmény egy pár szűkebb nagyalföldi hiány-táj kivételével mindenütt tetemes többlet, mely helyenként a teljes normális mennyiség 100 százalékánál is több. Az izohiéták földrajzi képe eléggé áttekinthető, jóllehet a görbék eléggé kanyargósán futnak. A maximális terület a Mecsek hegység nyugati oldalára esik 165 mm-ig menő értékekkel. Ezt a 125 mm-es görbe zárja be, melyet viszont a 100 mm-es, csaknem az egész Balaton—Duna—Drávaközt körülfutó görbe vesz körül. A Balaton közvetlen környéke 75 mm alatt maradt ugyan, de azért körülötte mindenütt több volt az eső, úgy hogy a 75 mm-es görbe már igen nagy területet zár magába. Kiindul a Muraköz közepén, felhatol Bakonybél vidékéig, majd kelet felé a Dunán vág át Nagykőrösig és újra lefelé halad Szabadkáig. A Dunántúl többi részeire kevertek az értékek. A Dunazúg és a Kisalföld felső tája 75 mm fölötti, a Rába tágabb környéke a Fertőtől Zalaegerszegig 50 mm alatti összegekkel rendelkezik. Az itt nem említett tájakat pedig 50 és 75 mm közötti értékek jellemzik, melyek még kelet felé is, a Dunántúl folytatásaképen Budapesttől egyrészt a Hernád középszakaszáig, másrészt pedig Mezőhegyesig folytatódnak. E két szárt az 50 mm-es izohiéta határolja. A Tisza két partját széles sávon nagytömegű 50 mm-nél kisebb összegek borítják, amelyek a Berettyó, Debrecen és a Nyírség alján 25 min-re apadnak le.

Az áprilisi csapadék ismét szegényes, csupán a Dunántúl eredményezett néhány vidéken többletet, egyebütt hiány az uralkodó. Pedig áprilisban elég gyakran esett, országos kiterjedésű esőkben sincsen hiány, de a napi tételek maradtak általánosságban nagyon alant. A nedvesebb dunántúli vidéket egy ék jelképezi, melynek egyik szára Kápolnásnyéktől a Fertőig, másika a Muraközig nyúlik el kanyargós utakon. Ezt az éket a 75 mm-es izohiéta alkotja, melyen belül két kisebb. 100 mm-en felüli sziget található. Viszont ezt az éket még egy

tágabb ék. az 50 mm-es izohiéta zárja magába, melynek csúcsa Mór magasságában már a Duna-Tiszaközének fél szélességéig ér el. Az ezen az éken is kívül eső dunántúli részeket, valamint a Duna-Tisza közét, sőt a Tiszántúl jó részét is 50 mm alatti és 25 mm fölötti csapadékösszegek borítják, ami az esőnek igen nagy területen való egyenletes eloszlásáról tesz tanúságot. Egyetlen kivétel a Tisza—Kőrös szögletnek és a Tisza— Marosköz keleti végének esősebb vidéke. Hasonlóképen 50 mm- nél nagyobb volt a csapadék a Bodrogköz tágabb szomszédságában, valamint a Szamos torkolata körül. Ennek a hónapnak esőjárása egyébként tipikusan áprilisi volt, gyakori, de jobbára apró tételekkel.

A május, hasonlóképen mint az április, szintén száraz, csakhogy ezúttal nem a Dunántúlon, hanem a Nagyalföldnek tiszántúli részein mutatkozik, egyébként elég tetemes többlet. Esőgyakorisága is mérsékelt a májusnak, mindössze 3—4 kiadósabb esője volt, a többi kevés esős napok tételei mind kicsinyek. A Dunántúl egyedül a Duna—Dráva szöglet részesült viszonylagosan több, de még mindig normálison alatti esőben. Ezt a területet a 75 mm-es görbe határolja, körülbelül Hőg'yész magasságáig. A területen belül már csak kicsiny, 100 mm fölötti foltok vannak. Azután a Rába torkolatához közel, a folyó bal- partján foglal helyet egy 75 mm-nél valamivel nedvesebb terület. A Duna—Dráva szögletben és a Rába mentén elhelyezkedő nedvesebb tájak között nagyon kacskaringósan halad az 50 mm-es izohiéta, melynek felső szára a Rába torkolata táján elhagyja az országot, alsó szára pedig Paksnál átlép a Dunán, majd Kecskemét, Cegléden keresztül tovább folytatja útját északkelet felé a Hernád jobbparti mellékvizéig, innen pedig északnyugati irányba visszafordulva, kevéssel az országhatáron túl folytatja útját délnyugati irányban a Rába torkolatáig, ahol újra az országba lép és körülfutása bezáródik. Ezt az igen nagy, 50—25 izohiétaterületet alig zavarja egy kis sziget Budapest körül 25 mm-en aluli és egy nagyobb sziget Heves fölött 50 mm-en fölötti értékekkel. A Tisza egész hosszában, a folyó balpartja felé a csapadékösszegek elég sebesen emelkednek, úgy hogy Szegednél a 75 mm-es görbe már érinti a Tiszát, azután a folyóval párhuzamosan futva, Tokaj alatt átlép rajta, hogy egyenesen észak felé tartva, elhagyja az országot. Az értékek növekedése a Bodrogköz körül csakhamar eléri a 100, majd 125 mm-es görbét és 155 mm-en kulminál. A Tisza—Marosközben, valamint a Körösök vidékén a növekedés szintén elég sebes s az értékek nagyobb területen 100 és 125 mm fölé emelkednek, 134 mm-el, mint legnagyobb értékekkel.

A június képviseli a normális évközi csapadék eloszlásának havi rendjében az ország legtöbb vidékén a maximumot. Ebben az esztendőben azonban csak rendszertelenül elszórva, egy pár vidéken érte el csapadéka a normális mértéket, az ország legtöbb táján ellenben az alatt maradt, habár sem a többletek, sem a hiányok nem nagyon rikítók. Gyakorisága is elmaradt a júniusban megszokottnál és főképen feltűnő az az anomáliája, hogy kevés számú esői nem záródtak össze szakaszokba, hanem inkább mint egyedül álló és kiadós esőjű napok oszlanak el meglehetősen egyenletesen a hónapban, ami többnyire zivatarok kíséretében történt. A zivataroknak kifejezett helyi jellege okozta júniusban az értékeknek erősen foltszerű, rendszertelen eloszlását is. A legalacsonyabb izohiétikus terület az 50 mm-ig érő, mely a Duna—Tiszaközére helyezkedik, kisebb-nagyobb területeket úgy a Dunántúlból, mint a Tiszántúlból is elvágva. Nyugatra is, keletre is ettől a területtől az értékek általánosan emelkednek, rendszerességet azonban csak keleten mutatnak. Az egész nyugati félország összefüggéstelen foltokból tevődik össze. A Dunántúl mégis legnagyobb részében 50 és 75 mm közé esik, ennél magasabbak a csapadékösszegek Somogy nyugati felén, az egész nyugati végek mentén, a Vértes hegység vidékén, továbbá kis darabon Siófok alatt, Tilianytól nyugatra és a Sió középszakasza táján. Mindezeken a foltokon csak Siófok alatt és a nyugati határszélen emelkednek az értékek sporadikusan 100 mm tőié. De vannak 50 mm alá eső kis foltok is, így a Dráva fölött Somogy keleti szélén, a Zala torkolata körül és a Rába torkolatának szélesebb táján. Sokkal áttekintlie-