A Magyar Állam jelentékenyebb folyóiban észlelt vízállások 33., 1924-1927
Tartalomjegyzék
16 a 25 mm-es izohiéta a Rába torkolatától előbb lecsap a Balatonig, innen vízszintes irányban átlép a Dunán, körülbelül Kecskemét magasságában átszeli a Duna—Tiszaközét és Békésgyula táján elhagyja az országot. Ettől a görbétől északkelet felé a lassú apadás még tovább tart és legalacsonyabb állását a Tisza jobbpartján éri el, Miskolc és Szolnok között. Ez az országnak viszonylag legszárazabb területe, 10 mm-nél kevesebb havi csapadékösszegekkel. Tovább északkelet felé a számértékek újból emelkednek ugyan, de közvetlenül az országhatárnak mentén érik csak el a 25 mm-es izohiétát, amelynél magasabbra már csak kevés helyen emelkednek a szeptemberi csapadékösszegek. Október. A szeptemberi rövid esős szakasz a hónappal együtt ért véget. Október első két harmadában alig esik s hogy ez a hónap mégis tetemes nagyságú többletekkel zárult, annak oka az utolsó harmadban fellépett nagyobbfokú és országos terjedelmű esőzés, mely jóformán néhány nap alatt hozta össze a végeredményben mutatkozó tekintélyes többleteket. Míg eső- klimánknak megfelelően az izohiéták túlnyomóan északnyugat—délkeleti irányban helyezkednek el, addig ebben a hónapban a megszokott irányra merőlegesen, délnyugatról északkelet felé futnak. Az ország hossztengelyének mentén találjuk a legmagasabb értékeket, míg északnyugat és délkelet felé az értékek menedékesen csökkennek. A Középhegység majdnem egész hosszán fut végig a 100 mm-es görbe által körülhatárolt maximális terület, amelyből csak kivételesen és elszórtan emelkedik ki egy-egy 125 mm-nél magasabb sziget. Rövid megszakítás után a Dunazugban újra fellépnek a 100 mm-nél nagyobb értékek és eredeti irányukat megtartva, hol szélesedő, hol szűkösödé sávon egészen a Latorca—Bodrogig vonulnak. Ezt a nagyobb csapadékú és hosszan elnyúló sávot beszegő 100 mm-es görbétől a Nagyalföld" felé tekintő sík részeket folyton apadó értékek jellemzik. Az apadás elég lassú, mert a 75 mm-es izohiéta csak a Dráva melletti Barcstól Debrecennel összekötő egyenesen helyezkedik el, kisebb-nagyobb kanyargásokkal. Az 50 mm-es izohiéta pedig majdnem együtt fut az ország délkeleti határával. Északnyugaton csupán a Duna—Rába terjedelmes közét borítják 75 mm körüli értékek, míg az északnyugati országszélnek Esztergomtól keletre eső részein apadás helyett emelkedés mutatkozik a 125 mm-es görbe nagyságrendjéig. Novemberben az októbervégi általános időjárási helyzetnek nagy huzamossága következtében az izohiéták egészen hasonlóan helyezkednek el, mint októberben, azaz nagyjából délnyugat—északkeleti irányban, a havi összegek nagyságrendje azonban úgy az októberiekéhez, mint a novemberi normális csapadékértékekhez viszonyítva, annyira megkisebbedett, hogy a november, kivált a tiszántúli részeken rendkívül száraznak minősül. A maximális területet ezúttal csak az 50 mm-es izohiéta jelképezi, mely által befogott vidékek a Muraköz és a Dunazúg között foglalnak helyet, ismét a Közép- hegység háta mögött, a Kisalföld egy részét is magukba foglalva, de folytatásuk északkelet felé már nincsen. A folytatást ezúttal az 50—25 mm-es izohiéta terület képviseli. A 25 mm-es görbe a baranyai Drávától indul el, felcsap Szálkáig, majd nyugatra fordulva megkerüli Kaposvárt és ismét északnak tartva a Balatont érinti, ahonnan északkeletnek fordulva a Dunát közelíti meg, de még a Duna jobbpartjával párhuzamosan leereszkedik Paks közelébe és csak innen halad lényegesebb törések nélkül egyenesen Kassa felé. A 25 mm-es görbétől délkelet felé mindenütt fogynak a havi összegek, Szentestől fölfelé a Tisza mentén már a 10 mm-es izohiéta foglal helyet és a Tiszántúl jobbára mindenütt már 10 mm-t sem tesznek a havi értékek. A dunántúli maximális területektől északnyugatra novemberben is mértékletesebb a havi összegek apadása és az északnyugati határ mentén, éppen úgy mint az előző hónapban, ismét emelkedés tapasztalható az értékekben, csakhogy lényegesen alacsonyabb, az 50 mm-t meg nem haladó nagyságrendben. A december is a száraz hónapok számát növelte, mindössze a Dunántúl akad néhány csapadéktöbblettel bíró szőkébb vidék, míg az ország egyéb részein a csapadékhiány elég tetemes. Ebben a hónapban csaknem minden csapadék hó alakjában esett, de mivel a hó mennyisége általában kevés volt és a havazásban többször huzamos szünetek álltak be, a hó nem is igen tartotta magát. A késő őszi (október—novemberi) tartós időjárási helyzet megváltoztával az izohiéták is újra megszokott NW—SE menetirányukat vették fel. A legnagyobb csapadék tája a Dráva mente egész hosszában, melyet Somogy- megye félmagasságáig a 75 mm-es görbe övez. Ettől észak felé csaknem az egész Dunántúl a 75 és 50 mm-es izohiéta közé esik, kivéve egy sávot, a Fertőt Csáktornyával összekötő képzeleti vonaltól nyugatra és egy hasonló vonaltól keletre, Esztergom és Paks között. Ezenkívül a Kisalföldön akad egy mérsékelt terjedelmű sziget 75 mm-nél több csapadékkal. A Győr vidékét Pakssal összekötő 50 mm-es görbétől keletre állandó az értékek fogyása, de 25 mm-nél kevesebb csapadékkal csak a Duna—Tiszaközének felső része bír, ahol az összegek több helyen 20 mm alá is ereszkednek. A 25 mm-es görbe az Ipoly felől jőve Váctól Nagykőrösig csap le, innen pedig számos kanyargással a Hernád középső szakaszáig emelkedik. Az egész 1926. évben decembernek van a legegyszerűbb izohiéta szerkezete. A csapadék mellett a hőmérséklet az időjárásnak legfontosabb és leggyakorlatibb eleme. A csapadékviszonyoknak havonként történt részletezése után ismerkedjünk meg röviden az 1926. év hőmérsékleti viszonyainak legalább főbb irányvonalaival. A januári hőmérséklet havi közepei általában fél—két és fél fokkal a normálisnál melegebbek, jóllehet a minimum sok helyen leért —14, kivételesebben —15 C fokig. Ennek oka, hogy januárban aránylag kevés volt a téli nap, amikor ugyanis nappal sem emelkedik a hőmérséklet a fagypont fölé. Ilyfor- mán a januári hónak sem lehetett tartósabb maradása. Február hónapnak hőmérsékleti anomáliái úgy abszolút, mint relatív értelemben sokkal nagyobbak a januáriaknál. Az eltérés az ország legtöbb helyén nagyobb + 4 foknál, kivételesen felülhaladja a + 5 fokot is. Az éjjeli minimumok is megfelelően magasak, több helyen alig mélyülnek a fagypont alá és az abszolút legmélyebb sem nagyobb —4.5 lóknál (Egerben). A februári hó tehát szintén nem maradt meg. Március azonban már gyengén hűvös hónap, amennyiben eltérései csaknem országosan negatív előjelűek, habár az anomáliák nem érik el a teljes 1 fokot. A hónap abszolút minimumai általánosan több fokkal mélyebbek, mint februárban voltak, melyekkel szemben azonban már igen tekintélyes maximumok fordulnak elő. A különben száraz hajlandóságú hónapnak kevés hava állandóbb volt. Határozottan enyhe, 1—2 fokkal általánosan a normálisnál melegebb volt az április, mely hónapban már csak elszórtan adódtak fagypont alatti minimumok, míg ellenben a maximumok kivételesen már 30 fokon is túlléptek. Ez a hónap lassú olvadással elemésztette az országban található utolsó havat is. A május havi hőmérsékleti anomáliák nagyjából normális körüliek, 5—8 fokos minimumok és 24—26 fokos maximumokkal. A rendkívül csapadékos június hőmérséklete természetszerűen hűvös jellegű is. A havi átlagok 2—3 fokkal maradtak el a normális magasságtól. Figyelemreméltó és az 1926. év tavaszi időjárására jellemző, hogy sem májusban, sem júniusban nem érte el a hőmérséklet azt a maximális 30 fokos magasságot, amely áprilisban már beállt. A júliusi hőmérséklet hasonló okból, mint a júniusi, szintén hűvös jellegű, habár az anomáliák nem oly nagyok. Ebben a hónapban is szembeszökő, hogy a hőmérsékleti maximumok viszonylag kevés helyen és vidéken érik el a 30 fokot s csak kivételesen haladják azt meg 1—2 fokkal úgy, hogy igazi nyári forróság ki sem alakult. Augusztus is hűvös hónap, hőmérsékleti havi közepei 1—2 fokkal maradtak a normális alatt s a 30 fokos maximum már csak ritka kivétel. A két legfőbb nyári hónap időjárása eszerint határozottan és országos terjedelemben hűvös jellegű.
