A Magyar Állam jelentékenyebb folyóiban észlelt vízállások 28., 1913
1. rész tartalma
vm Az árvizekre vonatkozóan a Dunának Mohács feletti szakaszát vizsgálva, azt találjuk, hogy ott az 1904—1913. években számbavehető árhullám alig volt. A csapadékban gazdag 1910., 1912. és 1913. év is főleg abban emelkedett ki, hogy egész éven át kedvező vízmélységet biztosított a hajózásnak. A Mohács alatti Duna-szakaszon azonban, egy-két év kivételével, azt látjuk, hogy itt a dunai jelentéktelen árhullámok árvízi szintet is megközelítenek, a mi természetesen a mellékfolyók vízhozományának összegező hatásából származott. A Tisza folyó áradásai az 1912, és 1913. években igen nagyok voltak. Helyenként az eddig ismert legmagasabb vízállásokat meghágták és sok kárt okoztak. A Száva és Dráva legmagasabb árvizei az őszi esőzések következtében álltak elő. Az előbbinek az 1905., 1910. és 1912., az utóbbinak 1904. és 1907. évi vízállásai érdemelnek ügyeimet. Mielőtt az egyes években észlelt legmagasabb árhullámoknak tetőpontjait összehasonlító kimutatásba foglalnék, minden egyes év árvízi jellegének megvilágítására felsoroljuk a legjellemzőbb jelenségeket. Az 1904. évet nagy hideg vezette be. Január havában és február elején főfolyóinkon jégzajlást találunk, mely csakhamar a Dunán Paks és Baja közt, a Tiszán Tivadartól Titelig álló jéggé tömörült. A jég- mentes Száva kivételével, a mellékfolyókon is jég volt. Ez alkalomból a Dunán egy jégtorlasz is keletkezett Paks alatt, de ez hatásában Paks körül csak 6 fokos vizet hozott létre. A mint a középvízállások táblázatából látható, a Duna 1904. évi vízjárása — a Mohács alatti szakaszt kivéve — alacsony volt. Árvízi nívót csupán április havában konstatálhatunk Mohács és Zimony közt. Ezt a Száva és Dráva árhullámainak találkozása okozta. Az 1904. év különben szinte katasztrofális jellegű csapadékhiányával tűnik ki. A rendkívül száraz nyári hónapokat abnormisan száraz tavasz előzte meg. És nemcsak mennyiségben, hanem a csapadék gyakoriságában is nagy hiányok mutatkoztak. Ennek oka a meteorológiai intézet által kiadott időjárási térképekből megmagyarázható, melyekből látszik, hogy hazánk felett többnyire a rendesnél magasabb nyomású anticiklonok voltak és depressziók csak ritkán fordultak elő. A szárazságot élénken illusztrálja egyfelől az a körülmény, hogy a nagy magyar Alföldön az egész év csapadéka 500 mm.-en alul maradt, másrészt pedig a nagymértékű takarmányszükség, mely mezőgazdaságunk egyik legfontosabb tényezőjét, az állattenyésztést szinte megbénította. A Duna mellékfolyói közül a Száva január, február, április és októberben, a Dráva pedig április, május, június és október hónapokban hozott egy-egy 9 fokos árhullámot. Figyelemreméltó még a Morva, Nyitra és Ipoly, a melyek február és április havában rövid ideig tartó 9—10 fokos árvizeket adtak. A Tiszán egész éven át jelentéktelen áradások voltak. Á Fehér- és Fekete-Körös mellékvizeken februárban jelentkezett ugyan egy 10 fokos árhullám, de ez is lefelé való haladásában csakhamar a középvizek szintjére sülyedt. Az 1905. év csapadékviszonyai normálisak voltak, Főleg az április,, október és november havi kiadós esők a többi hónapok csapadék- hiányát pótolták és az évi mérleget az előző 30 évi átlag nívójára emelték. A téli hónapokban erős hideg volt. Január havában Duna- földvár, Baja és Dálya közelében, nemkülönben a Kazán-szorosban, összesen négy helyen, jégtorlódás támadt, azonban 8 foknál magasabbra egyik sem duzzasztotta a vizet. Folyóink vízjárása az 1905. évben a lehüllott csapadékhoz mérten közepesnek mondható. A Duna legmagasabb árhulláma február havában Dunaföldvár—Baja közt, májusban pedig Bezdán—Palánka közt 9 fokos volt. Legtöbb árhullám a Száván vonult le; a márczius—április és október havi 9 fokra, a novemberi 10 fokra emelkedett. A Tisza és mellékfolyóin fontosabb esemény nem fordult elő. A Béga április havi árhulláma is elvesztette a jelentőségét, mihelyt a töltésezett szakaszokba érkezett. Az 1906. év csapadékmennyisége — a deczomberi havazást kivéve — szintén a közepes mértéken maradt. Miután a deczemberi hó hatása csak a következő évben érvényesült, ennélfogva folyóink ez évi vízjárásában alig akad említésre méltó jelenség. A Dunán június- és júliusban, a Száván november havában észleltünk 9 fokos vizeket. A Tisza és mellékfolyói egész éven át alacsonyak voltak. Jelentéktelen áradásaik tetőpontjai alig emelkedtek a középvizek szintje fölé. Az 1907. év eléjén a hó óriási tömege aggodalommal töltötte el az érdekelteket. Az előző deczemberben és az 1907. év január havában a folytonos havazás már két hónap alatt oly félelmetes hótakaróval födte az országot, hogy folyóink vízgyűjtő területein a végzett mérések sokkal vastagabb hóréteget konstatáltak, mint az emlékezetes 1894/5. év telén (deczember, január és február havi csapadéka együttvéve). A Körösök vízgyűjtőjén P5 m., a Temes-Béga körül 2 m., a Tisza és Szamos vízgyűjtőjében 3 m. és a Kárpátokban 4 m. volt a hóréteg vastagsága. Azonkívül Bécsből jelentették, hogy az Enns, Inn, Salzach és Isar mentén helyenként 4—5 méteres, vagyis jóval vastagabb hóréteg van, mint a milyet a megfigyelések kezdete óta észleltek. A tavaszi lassú hóolvadás azonban kedvező hatással lévén a vizek járására, folyóink a vízgyűjtő területeken felhalmozódott téli csapadékot több, mérsékelt árhullámban veszély nélkül vezethették le, miután márczius hó közepe táján úgyszólván az összes vizeinkről már a jég is eltakarodott. Márczius közepétől júliusig, mintegy 31/* hónapon át, állandóan magas nívót észlelünk folyóinkon. A Tisza, az egyesült Körös és a Bodrog, továbbá a Száva és helyenként a Duna huzamos ideig 9 fokot mutatnak. A dunai árhullámok közül a legmagasabb május hó végén tetőzött, a mikor Apatin és Palánka közt az eddig ismert legnagyobb árvíz-nivót is felülmúlta. Jégtorlódá3 három helyen támadt. Az egyik január havában Paks alatt. Veszélyes jellege azonban csak egy napig tartott, midőn január 17-én a Paks körüli Duna-szakaszt 10 fokra felduzzasztottá. A másik Ittebénél a Béga-csatornán már az előző deczember hó végén keletkezett és 1907. év január elejéig húzódott. Ez idő alatt az ittebei mércze állandóan 11 fokos vizet mutatott, de árvédő munkával a töltéseket meg lehetett óvni. A harmadik torlasz a Szamoson volt Nábrád mellett s tetőpontját márczius hó 25-én érte el, de kártétel nélkül elvonult. Az 1908. évben kevés hó feküdt a vízgyűjtőkön. És miután a január, május, június és október hónapoknak a normálisnál jóval kisebb csapadéka volt, ennélfogva az ország nagy részén, ú. m. a Nagyalföldön, Kisalföldön, az északi felföldön, a Mezőség és Szilágyság vidékén szárazság uralkodott. A csapadék évi összege itt 500 mm.-en alul maradt, sőt sok helyen még a 400 mm.-t sem közelítette meg. Jégtorlódás csupán a Baja feletti átvágásban jelentkezett, hol február hó 2-án a Dunának alig 2 fokos vizét 9 fokra duzzasztotta. Ez minden nagyobb veszedelem nélkül február hó 19-én megszűnt. A hóolvadás és tavaszi esők beálltával márczius hó elején a Körösök, Szamos, Bodrog és Latorcza 9 fokos árhullámokat hoztak, melyek azután a felső Tiszát szintén 9 fokra emelték. A Mura április havi 11 fokos árvize alkalmából a Dráva csak 8 fokot mutatott. A Száva mellékfolyóin márczius és április havában sűrűn fordultak elő 8—10 fokos árhullámok, melyek a Száván 9, sőt április közepe felé 10 fokos vizeket is létesítettek. A Dunára azonban ezek különösebb hatást nem gyakoroltak. A Dunán a víztömegek egymásra való kölcsönös hatását észrevehetően csupán május havábán konstatálhattuk, mikor a Duna jelentősebb árhullámát a mellékfolyók hozománya fokozta. Ekkor Bezdán és Palánka közt 9 fokos vizet találunk, mely később magasságát megtartván, egészen a Tiszatorokig húzódott le. Május végén, illetve június elején azután beállt az összes vizeken az apadás, mit csak rövid időre szakított meg egy-egy jelentéktelenebb árhullám. Az 1909. évet az előző évekkel együtt a száraz évek közé sorozhatjuk, bár ez évben a Szamos és Kraszna, nemkülönben a Körösök és Maros vízgyűjtőjét számbavehető téli hó takarta. De az április, október és november havi országos szárazság nagyon leszállította az egész évi csapadék értékét. A márcziusi hóolvadás ugyan huzamos ideig magas szinten tartotta a Tiszát és mellékfolyóit, de azért 8 foknál nagyobb vizet nem tudott előidézni. Egyedül a Bodrog emelkedett fel 9 fokra. A Dunáról elmondhatjuk, hogy egész éven át alacsony volt, kivéve a helyi duzzasztásokat, melyeket a jégtorlódások okoztak. Az első jelentősebb torlasz február hó 9-én Domborinál, a második február 12-én Bezdán mellett támadt. Az első 11, az utóbbi 9 fokra duzzasztotta a Dunát. Mindkettő veszélyes jellegét körülbelül február hó 18-ig tartotta meg, jóllehet * robbantásokkal is fáradoztak eltávolításukon. E jégtorlaszok alakjáról és a védekezés módozatairól részletesen beszámol a »Vízügyi Közlemények« 1912. évi 1. füzete. A Duna mellékfolyói közül a Morván kiemelkedőbb árhullámot észlelünk márcziusban és a Száván márczius, május, október és deczember hónapokban. A Száva május havi árvize 10 fokos, a többi 9 fokos volt. Mindezek mellett a Duna alacsony maradt. T T
