A Magyar Állam jelentékenyebb folyóiban észlelt vízállások 28., 1913
1. rész tartalma
Az 1910. évnek feltűnően enyhe tele volt úgy, hogy vizeink legtöbbje teljesen jégtől mentes maradt. Az 1910. év csapadékának ősz- szege, a meteorológiai megfigyelések szerint sokkal nagyobb volt, mint az előző 30 év átlaga. Helyenként 40°/o-os többletet is észleltek. Folyóinkon ennélfogva úgyszólván egész éven át egyik árhullám követte a másikat. Ezúttal csupán azokat soroljuk fel, melyek magassága 9—10 fokot ért el. így megállapítjuk, hogy a baja—újvidéki Dunaszakaszon május—október hónapok között a jelentősebb árhullámok száma 8, a Száván február—deczember közt 4 és a Morván május—deczember közt 5 volt. A Tisza vízbozománya főleg május, július és novemberben mutatott élénkséget és a mellékvizein szintén sűrűn követték egymást az árhullámok, de magasságuk mind a Tiszán, mind a mellékfolyókon 9 fokon alul maradt. Kivétel a Temes és Béga, melyeknek május és szeptember havi 9 fokos árvizeire itt rövidesen kitérünk, hogy az átalakított kastélyi fenékgát okozta vízszinváltozások és a Temes mellékvizeinek egymásra hatását bemutassuk. Május hó 3. és 7-ike közt két hosszú árhullám érkezett le a Temesen a kastélyi fenékgáthoz. Legmagasabb tetőpontjuk a kastélyi mérczén 290 cm.-t mutatott. Ez a nívó a régi állapotban csak középvizet jelentett, az újjáépített fenékgát azonban megváltoztatja értékét. Ugyanis a kastélyi fenékgát anyaga régente rozséból állott, koronája a helyi mércze (0) pontja felett 70 cm. magas volt, mely 30 m. szélességben nyitott utat az átbukó víznek. Újabban, illetve 1902. évben a fenékgátat rőzse helyett terméskőből építették ki. Megtartották ugyan koronájának régi, (0) feletti 70 cm. magasságát, de az átbukás szélességét 30 méterről 70 méterre bővítették ki. Ily körülmények között természetesen az 1910 május havi 290 cm.-es kastélyi vízállásnak a megváltozott helyzet folytán nagyobb érték felel meg. Iíipuhatolására összehasonlítottuk az 1902. évet megelőző és azt követő években észlelt, szomszédos kiskastélyi és zsábári megfelelő vízállásokat. Eredményül kaptuk, hogy az új fenékgát mellett leolvasott kastélyi vízállásokat —• a mércze 2 és 4 méteres pontjai között — mintegy 50 cm.-el kell növelni, hogy az 1902. év előtti vízmagasságok való értékét kiadják. Hogy ez alkalomból, a régi tapasztalatok útján, következtetést vonhassunk a Temes középszakaszának vízállásaira, az 1910 május hó 5-én leolvasott kastélyi 290 cm.-es vízállás helyett a fent- említett 50 cm.-el magasabbat, vagyis 340 cm.-t kell alapul vennünk a mit a múltban már nem a közép-, hanem az árvízi nívók közé, soroztunk. Ezek előreboesájtása után megállapíthatjuk azt is, hogy az 1910 évi szeptember 4-én észlelt 346 cm.-es vízállás az 1902. év előtti időben 396 cm.-t mutatott volna. Minthogy pedig a kastélyi mérczén az eddig ismert legnagyobb vízállás az 1887. évben 415 cm. volt, ennélfogva érthető, hogy a Temes—bégavölgyi vízszabályozó társulat mind a május, mind pedig a szeptember havi árhullámot árvédő intézkedésekkel kísérte. Figyelemreméltó jelenség gyanánt kell kiemelnünk azt, hogy e két árhullám alakjában lényeges eltérés mutatkozott. A május havi kastélyi 290 cm.-es tetőzés ugyanis 56 cm.-el volt alacsonyabb, mint a szeptemberi: és mégis a Temes-folyó középszakaszán, helyenkint, a május jóval magasabb vízszineket létesített. Magyarázatát megleljük, ha tekintetbe veszszük a következőket: a május havi árvízkor a Temes- nek két árhulláma utolérte egymást; ehhez csatlakozott a Béga-esator- nának az Árapasztón át leérkező két árhulláma, mely egyesült víztömeget azután a Temes mellékfolyói közül főleg a Temesina, Surgány, Poganis, Berzava és Terézia vízfolyásoknak a szokottnál hosszabb ideig kulmináló árvizei növeltek, továbbá a szeptemberihez képest, mintegy 3 méterrel magasabb pancsovai Duna vízállásnak visszahatása súlyosbított. A szeptember havi áradás a Temesen és Bégán csak egy-egy árhullámot hozott. És ezek Kastélynál, illetve az Árapasztón nem négy; mint az előző esetben, hanem csak másfél napig tartó magas vízállást okoztak. Rövidebbek voltak a Temes többi mellékvizeinek árhullámai is úgy, hogy ez alkalomból, a májusi nívókhoz mérten, a tetőpontok a nezsénvi hídnál 79, Széesánynál 74, Csávosnál 59 és Űjpécsnél 2 czenti- méterrel alacsonyabb lettek. Felemlítjük végül a június és szeptember havi felhőszakadásokat, melyek váratlanul lepték meg Krassó vármegyét és ott óriási károkat okoztak. A Temes, Karas, Néra, Berzava és Cserna folyók vízgyűjtő terüIX o létéin az észlelőállomások június hó 13-án 100—186 mm.-t és szept. hó 1-én és 2-ikán két nap alatt 150—228 mm.-es csapadékot jegyeztek fel. E katasztrófák részleteinek leírása a »Vízügyi Közlemények« 1913. évi 1. füzetében feltalálható. Az 1911-ik évben, az előző év nedves volta után, nem remélhettük az évi csapadék oly mértékű csökkenését, mint a hogy az tényleg bekövetkezett, összes folyóinkon az évi középvízállások, a megelőző 20—30 év feljegyzéseiből összeállított átlagos középnél jóval kisebbek voltak. Figyelembe véve még a huzamos ideig tartó kis- vizeket, megállapíthatjuk, hogy az 1911. év határozottan a száraz évek közé tartozik. Kilencz fokig emelkedő egy-egy árhullámot kizárólag két folyón találunk. A Morván február, április és május hónapokban; továbbá a Száván a május és június havit. Azonkívül megemlítjük a Vág folyó február havi jégtorlódását, mely Szered közelében egy napig állt és a Vág vizét egy pár órán át 8 fokra duzzasztotta. Az 1912. év igen sok csapadékot produkált — főképpen az ország keleti részén. Az évi csapadék eloszlása változatos képet mutatott. Legtöbb csapadékot jegyeztek föl február, márezius, május és szeptemberben, továbbá esős hónapoknak tekinthetők augusztus, október, november és deczember; míg január, április, június és július hónapok inkább szárazak, mint nedvesek voltak. Az évi csapadékmennyiséget a meteorológiai intézet összehasonlította az utolsó 30 évi átlag adataival és az eltéréseket térképbe foglalta. Ebből megállapítható, hogy az átlaghoz mérten kevesebb csapadék csupán a Nagyalföld déli felében és a Kisalföldön fordult elő; az ország többi részein azonban felesleg mutatkozott, mely főleg keleten a 100 perczentet is megközelítette. De nemcsak a csapadék mennyisége, hanem az esős napok gyakorisága is felülmúlta ez évben a normális mértéket. A meteorológiai intézet által szerkesztett esős napokróli térkép általánosságban közel azonos képet mutat, mint az évi csapadéknak izohiétás térképe. A 600 mm.-es izohiétával bezárt területeken az esős napok * száma 100-nál kevesebb volt, míg egyebütt az évi csapadékmennyiséggel szinte harmonikusan 100—160, sőt 200 esős napot is feljegyeztek. Kiemelkedő árhullámokat folyóinkon már február havában találunk. A nagy esők és a korai hóolvadás, jégtorlódásokkal kapcsolatosan, 9—10 fokra emelték helyenként a Közép-Dunát, Szávát, Krasznát és a Felső-Tiszát. A jégokozta első rendellenesség (vízszinemelkedés) február 13-án jelentkezett a Dunán Dunapentele felett, de még aznap megszűnt. A második Dunapentele—Dombori közt 15-től 17-ig, a harmadik Bezdán—Apatin közt 16-tól 20-ig és Baja felett; a negyedik 17-től 19-ig tartott. Komolyabb veszedelem azonban egyikből sem származott. A Felső-Tisza és Szamos február havi jégtorlódásai nagy károkat okoztak. A felduzzasztott árvíz a tisza—szamosközi, szabványos méretekre még ki nem épített tiszabalparti illetve szamosjobbparti töltéseket áthágta és Panyolán kívül még nyolcz község belsőségeit és külső határait mintegy 20.000 holdon elborította. Felemlítjük, hogy a tisza— szamosközi, körülbelül 200.000 holdas területű ártér teljes ármentesítésére vonatkozó tervek elkészültek és már elbírálás alatt is állanak. Kiépítésükkel a jövőben az itteni bajok szanálódnak. A május havi árvíz az ország délkeleti részén katasztrofális jellegű volt. A Temes és mellékpatakjainak vízgyűjtő területein május hó 25. és 26-án szünet nélkül esett: óriási záporok és felhőszakadások alakjában. A két napi csapadék igen sok észlelőállomáson a 100 mm.-t megközelítette. Ferenczfalván, Klausen, Oraviczabányán és Nadrágon pedig a 200 mm.-t is felülhaladta. A Temes folyó káros kiöntései Lúgosnál kezdődtek. A lugosi mércze már május 27-én délben 600 cm.-en felül tetőzött, mely mintegy 170 cm.-el magasabb volt az eddig ismert 1859. évi legnagyobb vízállásnál. Ez óriási víztömeg, melyet a Temes medre nem fogadhatott be, elárasztotta Lugos város nagy részét és a szomszédos községek határait mintegy 6000 holdnyi kiterjedésben. A balparton az áradat elborította az ártérbe nem tartozó magas területeket és azután a Temesina közvetítésével visszakerült újra a Temes-folyóba. A jobbparton végigszáguldozó hullámok pedig Kastély és Szilha községek belsőségeit sem kímélve meg, a bégai Tápláló-csatornába törtek be, és miután a kiszetói mérczén a Béga vizét 470 cm.-ig emelték, az Árapasztó* A meteorológiai intézet esős napnak nevezi azt, melyen legalább 1 mm.-es csapadék esett. II
