AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

Németh Mária: Juhász Lászlóné Mátrai Judit (1941-1996)

Juhász Lászlóné Mátrai Judit (1941-1996) Mindig elszorul a szívünk, amikor meg kell emlékeznünk valakiről, aki sokáig az életünkhöz tartozott, majd itt hagyott bennünket. Először testi mivoltában jelenik meg szemeink előtt, aztán felmerülnek a közös munka, a vele folytatott megbeszélések, beszélgetések emlékei, olyan élményeké, amelyeket amíg éltünk, élünk nem fogunk elfelejteni. Akarva-nem akarva mérlegeljük kapcsolatunk tartalmát, meggondoljuk, miért volt számunkra oly kedves a soha vissza nem térő, miben alkotott nagyot, maradandót, számba vesszük emberi magatartását, és ezek közül az utókor számára kiemeljük azt, amit a legfontosabbnak ítélünk. Juhász Jutka esetében ezzel a gondolatmenettel holtpontra jutunk. 1971-ben ismerkedtünk meg. Ő nemrég került a könyvtárba, szerteágazó munkakört betöltve, köztük a kiadványok technikai szerkesztését, nyomdai felügyeletét ellátva. Én új munkakörömben - az első alkalommal szerkesztett Évkönyvvel -, mivel éppen az említett területeken bizonyultam tehetetlennek, felkerestem őt. Első benyomásom az volt, hogy ilyen nyílt és tiszta arcú embert talán még nem is láttam. Tárgyalásunk hivatalos hangnemben folyt le, felsorolta tennivalóit, mindegyik időtartamát közölve, és megadott egy öt hét múlva esedékes dátumot, amikor az Évkönyvre sort tud keríteni. Aznap be is jött hozzám, „betanított", egy hét múlva pedig hozta a nyomdakész kéziratot. Ez is - mint minden munkája - kifogástalan volt. Meg kell mondjam, hogy sokat tanultam tőle: állhatatosságot, rendszerességet, a nyugalom minden helyzetben való megőrzését - és persze a technikai tudnivalók rejtélyét is. Ahogy nőtt munkaköröm és szaporodott kiadványaink száma, úgy vált egyre szorosabbá a kettőnk közötti kapcsolat és mélyült el őszinte barátsággá. 43