AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Régi hazai szerzők és munkáik

latinitásában egyértelmű anglicizmusok észlelhetők, ami persze természetes. Az érdekes és fontos azonban az, hogy ezek az eredeti, bizonyosan Michael de Hungáriához köthető szövegekben is fellelhetők. Ebből levonható az a következtetés, hogy ő a 14. században már tartósan Angliában élt, vagy ott tanult. Miután a koldulórendekről kedvezően nyilatkozott a szerző, valószínűsíthető, hogy ő is ezek egyikének tagja volt. A domonkosokat és a ferenceseket a szakirodalom már korábban számításba vette, sőt még a pálosokat is. Miután a hivatkozott tekintélyek között a műben egyetlen domonkos sem akad, viszont ferences több is, feltételezhető, hogy Michael de Hungária a 14. század derekán Angliában élt, magyar származású ferences volt. A fenti igen kiadós gondolatmenet azt kívánta példázni, hogy sokszor csak milyen nehéz, kacskaringós utakon lehet megkísérelni egy-egy szerző életére vonatkozó adatok kikövetkeztetését. Mégis meg kell ezt tenni, miután más támpont ehhez nem állt rendelkezésre. Ráadásul az ilyen nyomozó jellegű munka során rendkívül kritikusan kell nemcsak a szakirodalmat, de a korábbi századok adatait is értékelni. Szolgáljon erre példának Michael de Hungária neve mellett álló megjelölések vizsgálata. A 15. századi kéziratokban és a legrégibb kiadásokban mindenhol a „magister" cím szerepel. Később, de még a 15. századi kiadások egy részében ugyanezen a helyen már a „doctor" szó olvasható. Jól érzékelhető ebben az a gondolkodásmód, hogy az, akinek ilyen sok kiadásban jelent meg a munkája, nyilvánvalóan a legmagasabb tudományos fokozattal kellett rendelkeznie. A 17. században azután - közel száz évnyi szünet után - újra kiadták a „Sermones tredecim"-et. Ezekben a kötetekben többször is és hangsúlyozottan a domonkos rend tagjának tüntették fel a szerzőt. Éppen az a körülmény, hogy az 1520 előttről ma ismeretes 31 kiadás egyike sem írt erről, majd 1611-ben egyszerre domonkos lett, szükségszerűen gyanút ébreszt ezzel az újkeletű állítással szemben. Minderre magyarázatul szolgál, hogy a 17. században a kölni domonkosok jelentették meg a művet, akik a szerzőt rendjük számára - feltehetően jóhiszeműen - kisajátították. Mindez azért történhetett, mert Michael de Hungáriának alighanem minden emléke eltűnt, mielőtt még munkája 1480-tól kezdve igen jelentős könyvsikerré vált volna. Természetesen az életrajzi adatoknak a fentiekben körvonalazott teljes hiánya nem általános még a legrégibb hazai szerzők esetében sem, de azért sajnos még nem egy későbbinél is előfordul. Ilyenkor a monográfiában a szakirodalomban korábban felmerült valamennyi adatot, sőt elképzelést is számba kell venni, és azokkal kapcsolatban lehetőleg egyértelműen állást kell foglalni: osztani lehet azt a véleményt, vagy nem. Ez utóbbi esetben a cáfolathoz érvekre is szükség van. így Michael de Hungária esetében külön-külön csokorba lehetett foglalni azoknak az álláspontját, akik ferencesnek, akik domonkosnak és akik pálosnak tartották. Abban a kedvező esetben, amikor az életrajz összeállításához több-kevesebb adat áll rendelkezésre, ezeknek lehető legszélesebb körben történő igénybevétele kívánatos. Azt már a továbbiakban említeni sem kell, hogy minden ilyen esetben és mindenkor a forrás(ok)ra a legpontosabban (évfolyam, lapszám stb.) kell hivatkozni. 336