AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Régi hazai szerzők és munkáik

A szerzővel és életével kapcsolatos ismeretek és újabb kutatási eredmények összefoglalása mellett a monográfia másik felében munkásságával és műveivel kell foglalkozni. Ezen belül elsőként tisztázni kell, hogy mi tartozik ebbe a körbe, ill. mit kell onnan kizárni. Michael de Hungária esetében a „Sermones tredecim" című írása minden kézirat és nyomtatott kiadás tanúsága szerint tőle származik. Ezt senki nem is vonta kétségbe. Ezzel szemben nevéhez, a már említett korai kiegészítéseken kívül, más szerzők munkáit is hozzákapcsolták. Szükséges volt ennek során eleve leszögezni, hogy a „Biga salutis" című prédikációs gyűjtemény sorozatot nem ő, hanem Laskai Osvát írta. Ez a mű szerzőjéről csupán annyit árul el, hogy az a pesti ferences kolostorban készült. David Czvittinger, az első hazai bio-bibliográfíának nevezhető összeállításában 1711-ben elkövette azt a hibát, hogy a „Biga salutis"-t Michael de Hungária munkájának tulajdonította. Ezt az álláspontját azután a szakírók egész sora átvette. Hiába tisztázódott fokozatosan és egyértelműen a 19. század során, hogy e művet Laskai Osvát írta, az erre a témára vonatkozó magyar nyelvű cikkekről külföldön nem vettek tudomást. A régi nyomtatványokat feltáró katalógusok a „Biga salutis"-t továbbra is Michael de Hungária nevéhez kötötték. Csak a magyar szakemberek (Apponyi Sándor, Hubay Ilona, Soltész Zoltánné) idegen nyelven közzétett írásai nyomán változott meg a helyzet az utóbbi időben. Ennek ellenére még ma is napvilágot látnak olyan igényes kiadványok, amelyekben a „Biga salutis" szerzőjének továbbra is Michael de Hungáriát tüntetik fel. Az már szinte csak kuriózum, hogy - feltehetően valami, ma már aligha tisztázható félreértés nyomán - a francia szakirodalomban a „Via salutis", ill. francia változatban „Le viat de salut" című és név nélkül közreadott munkát is Michael de Hungáriának tulajdonították a 20. század első negyedében. Ha már sikerült a szerző műveinek körét pontosan tisztázni, úgy számba kell venni munkáinak kéziratait. Ez a rész az egyetlen, amely túlmutat a nyomtatványok retrospektív nemzeti bibliográfiáján. A kéziratokkal és a régi nyomtatványokkal történő beható foglalkozás ma, amikor az egyre elmélyültebb kutatás szinte kiköveteli a specializálódást, ez a két szakterület már egymástól meglehetősen elkülönül. Ennek ellenére valamennyi régi hazai szerzőnek és munkáinak monografikus feldolgozásánál elengedhetetlen mind a kéziratban, mind a nyomtatott formában fennmaradt dokumentumok maradéktalan feltárása. Michael de Hungária esetében a „Sermones tredecim" 12 kéziratos másolatát sikerült felkutatni, amely a 15. század közepe és 1504 között keletkezett. Érdekes megjegyezni, hogy közülük ma hetet Nagy-Britanniában, hármat a Benelux államokban, míg egyet-egyet Budapesten és Rómában őriznek. Jól érzékelhető ebből is, hogy ez a mű mennyire kötődött Angliához, valamint a hozzá a szárazföldön közel fekvő és abban az időben még egységes Németalföldhöz. A kéziratok mellett a nyomtatott formában közreadott kiadások alapján lehet a monográfiában tárgyalt szerző művének beható ismertetésébe fogni. A „Sermones tredecim" esetében összesen nem kevesebb mint 33 ilyet sikerült számba venni 1480 és 1621 közöttről. 17 közülük a 15., 14 pedig a 16. és végül kettő a 17. században készült. A 33 kiadásból 20 esetében őriznek példányt hazai gyűjtemények, míg 13 337