AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Régi hazai szerzők és munkáik

jelentős részét kijavították, ill. kiegészítették. Ezek szerint mire munkája nyomtatott formában első ízben látott napvilágot, addigra már torzult a kéziratos másolások során. Korábban senkiben még a gyanú sem sem merült fel, hogy nem Michael de Hungária életében adták volna nyomdába munkáját. Az általa hivatkozott és akkoriban a műveltebbek számára nemzetközileg ismert szerzők között kellett tehát keresni azt, aki a legkésőbb élt. Ez az az időpont ugyanis, amelyik előtt szerzőnk nem írhatta meg munkáját. Kiderült, hogy neves Biblia-kommentátor Nicolaus de Lyra ez a személy, aki a 14. század derekán hunyt el. Michael de Hungária tehát elvben csak 1350 és műve nyomtatásban történt első megjelentetése, vagyis 1480 között írhatta a „Sermones tredecim"-et. Tekintettel arra, hogy szövege a későbbi időpontra már hiányossá és nem egy helyen torzította vált, a fenti időhatáron belül keletkezési idejét inkább a korábbihoz, semmint a későbbihez kell közelebbre helyezni. Ezek után arra a következtetésre lehetett jutni, hogy amikor Michael de Hungária könyvét számos kiadásban újra meg újra kiadták, vagyis a 15. század végén, addigra személyéről feltehetően már akkor sem tudtak sokat, vagy talán semmit. Ez tehát a helyi vonatkozások kerülése mellett a második ok, amely miatt személye rejtve maradt eddig és feltehetően a jövőben is. A szöveg vizsgálata alapján megállapítható volt, hogy Michael de Hungária szövegébe valaki betoldott egy - lényegében oda nem tartozó - részt, ami által a címben megjelölt 13 fejezetből 14 lett. Érdekes, hogy hosszú éveken át tucatnyi kiadásban változatlanul megmaradt ez a cím és a fejezetek száma közötti ellentmondás. A betoldás miatt megváltozott fejezetszámozás következtében az eredeti mutató utalásainak egy része hibás lett. Ezt sem javították ki sokáig, jóllehet ez a kötet használatát rendkívül hátrányosan befolyásolta. Nyilvánvaló, hogy erre a kedvezőtlen beavatkozásra csak a szerző halála után kerülhetett sor olyan valaki által, aki Michael de Hungária összeállításának gyakorlati értékét nem ismerte fel. Ugyanilyen értetlenség tapasztalható abban is, amikor három, az eredeti szövegtől ugyancsak idegen beszédet csatolt valaki a „Sermones tredecim"-hez. Érdekes a korábbi századoknak a szövegváltoztatásokkal kapcsolatos felfogása. Míg egyfelől a szerkesztői beavatkozások (bővítés, kihagyás, módosítás) során szinte gátlástalanul módosították az eredeti munkát, másfelől az így kialakított szövegen a továbbiakban - hagyományőrző módon, vagy csak kényelemszeretetből - a másolók és a szedők - legalább is tudatosan - szinte semmit sem változtattak. A fentiekben említett és meglehetősen idegen betoldásokat a mű szerves részének tekintették, és valamennyi ma ismert 15. századi kéziratos másolatban, de még a 17. században megjelent kiadásokban is mind olvashatók. Fontos azonban ez a később hozzáfűzött három beszéd, mert azok szövegükben egyértelműen Angliához köthető. Nem csupán azok tartalma (pl. a doktorrá avatás szertartása Oxfordban és Cambridge-ben), de a bennük található angol szavak sora bizonyítja ezt az összefüggést. Az ezekben a függelékként hozzácsatolt részekben hivatkozott szerzők is mind a 14. század dereka előtt éltek. Ebből arra lehet következtetni, hogy ezeknek a szövegeknek a betoldására nem sokkal Michael de Hungária halálát követően, még a 14. században sor került. Ezeknek az új részeknek 335