AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Németh Mária: Az Országos Széchényi Könyvtár értékeinek mentése a második világháború közepétől, 1942-től 1946-ig

Az elmondottakból egyértelmű, hogy a könyvtár vezetői teljes mértékben támogatták a Hóman-féle álláspontot, az állomány helyben való megőrzését. Erre utalt Dezsenyi Béla is, amikor arról számolt be, hogy a Múzeum elnöksége és a könyvtár főigazgatója március második felében azt a döntést hozta, hogy „a még el nem szállított anyagnak és elsősorban a hírlapoknak biztonságba helyezéséről, az elszállítást esetleg lehetővé tevő kormányintézkedések bevárása nélkül saját hatáskörükben, és saját lehetőségeikhez alkalmazkodva gondoskodnak." 1943-ban csak a Magyar Újság 1795-1796. évi köteteit minősítették feltétlenül megőrzendő unikumnak, ezek először a földszintre kerültek le, majd külső óvóhelyre („Kis törzs") szállították át őket. Abban az évben sikerült még két ládányi anyagot (140., 143. sz.), a Nova Posonensia, a legelső magyar nyelvű újságok, az 1840-es évek néhány fontos hírlapja (köztük a Kossuth-féle Pesti Hírlap) köteteit mentésre kijelölni, összesen 26 hírlap, illetve folyóirat 90 kötetét beládázva biztonságba helyezni. 1944. március 20-án kapta meg a Hírlaptár a költöztetésre vonatkozó főigazgatói utasítást, amely állományának a földszint két szobájába való leszállításáról rendelkezett. A menekítésre kijelölt állomány elhelyezésének megkezdése a fontossági sorrendet figyelembe véve történt. Először az 1850 előtti, majd az 1849-ig indult hazai hírlapokat és folyóiratokat rakták fel az állványokra, illetve tették le a földre nagyság és forma szerint halmozott kupacokba. Ezek leszállítása után a naplókból előbb a relatíve régibb, már megszűnt anyagot vették számba, elsősorban a hírlapokat és csak másodsorban a folyóiratokat (ami nincs meg más könyvtárban), menekítendőnek tartották a budapesti napilapokat, a régi indulású, valamint a hosszú ideig élt vidéki újságokat, a külföldi és a határokon túli magyar lapokat, képes hetilapokat és élclapokat, néhány irodalomtörténetileg fontos szépirodalmi folyóiratot. Persze mindez nem férhetett be a földszinti szobákba, hiszen oda még a remota anyag

33

, három napilap teljes sorozata is bekerült - a két leghosszabb életű budapesti újság, a Pester Lloyd, a Pesti Napló és az Új Magyarország is. Ez utóbbiak, valamint a betűrendes katalógus ott felállított dobozai hozzáférhetőek voltak. Március végére beteltek a földszinti helyiségek. Ezután a pincében lévő, az épület északnyugati szárnya alatti folyosót, továbbá az abból nyíló hármas tagolású, egyenként kb. 20 m

2 alapterületű fülkét vehette igénybe a Hírlaptár. Kisebb munkálatok lebonyolítása után, április 17-én, a Hírlaptár bejárati folyosójának földszintjén tárolt anyagának a pincében történő raktározására kapott utasítást az osztály, elsősorban azért, mert az ott elhelyezett polcok sem vas- sem fatáblával nem védett, üvegezett ablaksorral szemközt, tehát a tűzveszélynek teljes mértékben kiszolgáltatott helyen álltak. 1944 áprilisának legvégén a költözés befejeződött, a pincében kijelölt folyosó és két fülke teljesen betelt. A menekített anyag összesen 1305 hírlap, illetve folyóirat 191 916 kötetét foglalta magában. Ebből 726 cím (11 712 kötet) a pincébe került. Köbméterben kifejezve az oda leszállított anyag 136,89 m

3-nyi volt.

34 308