AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Németh Mária: Az Országos Széchényi Könyvtár értékeinek mentése a második világháború közepétől, 1942-től 1946-ig

A levitt állomány ottani elhelyezésének helyessége már eleve problematikusnak látszott. A folyosó ablakait befalazták és eltorlaszolták, de szellőzése és hőmérséklete ennek ellenére megfelelőnek bizonyult. Ezzel szemben a fülkék levegője eleve melegebb és páradúsabb volt, tehát már a beköltözésnél biztosra lehetett venni, hogy az itt tárolt anyag - főleg a nyári hónapokban - károsodni fog. A tűzveszély miatt azonban inkább a nedvesség általi rongálódást választotta a könyvtár. A köteteket és tékákat kövek fölé letett lécekre rakták le, így kb. 10 cm-re a talajtól feküdt egy kupac legalsó kötete. Ezt úgy helyezték el, hogy könnyen kihúzható, és az esetleges nedvesedés, illetve annak foka megállapítható legyen. Ennek első jelei május 22-én mutatkoztak meg az egyik belső pincefülkében. Egy kötet táblái elhajoltak, lapjai fodrozódtak. Ezután nedvességmérő műszer segítségével heti kétszeri ellenőrzésre került sor, de ennek eredményeiről nincs tudomásunk. Májustól kezdve az adatokat a napló folytatásaként kívánták nyilvántartani, de ezek a feljegyzések nem lelhetők fel. így nem lehet a romlás további mértékéről számot adni, de arról sem, hogy a hírlapok egyre elkeserítőbb állapotában menynyiben volt szerepe az ekkor keletkező károsodásnak. A Hírlaptár gyűjteményének egyes részei eredetileg a könyvtár olvasótermében, illetve a szakjelzetes helyiségekben voltak elhelyezve. Miután az olvasótermi anyag egésze - benne a periodikumok is - a földszinti tanácsterembe kerültek le, és ugyanerre a szintre menekítették a szakjelzetes rendben őrzött Hung, e., j. és Akad. szakokat is, így az ezekbe sorolt hírlaptári dokumentumok sorsáért nem kellett aggódni. Dezsényi Béla érezhető örömmel állapította meg 1944 májusának végén összeállított naplójában, hogy a már említett remota anyag és a három budapesti napilap, a sajtótudományi és az előzőekben ismertetett olvasótermi és hungarika-szakanyag hozzáférhető mivolta „a Hírlaptárnak jelentős részben való további használatát teszi lehetővé". Ami nem túlzás, mert a könyvtárhoz fordulók zöme hitelesítések és gyakorlati felvilágosítások megszerzése érdekében kereste fel az intézményt. Ugyanakkor aggódva jegyezte meg, hogy miután egy válogatás csak önkényes lehet, a jövőben esetleg igen fontos periodikumtípusok (pl. a szaklapok többsége) nem kerültek védett helyre. Érdekes, hogy naplójában Dezsényi Béla nem említette meg azt az akciót, amelyről még 1943. május elején számolt be,

35 jelezve, hogy az Eszterházy-palota alagsorába 65 folyóméter anyagot vittek át, „a költöztetés a távolabbi külföldi anyag átszállítása közben maradt félbe.". De egy hivatkozásából mégis megtudjuk, hogy valóban nagyobb gyűjteményrész került és maradt is a palotában. „Az eredeti elgondolást, ti., hogy az anyag [a földszinti telepítésekkel ellentétben] - úgymint az az Eszterházy-palota pincéjében elhelyezett hírlapoknál történt - címek szerint megkülönböztetve, minden oldalról hozzáférhető és a mérsékelt használatot lehetővé tevő halmokban helyeztessék el..." nem lehet megvalósítani. Az 1945. évről szóló jelentés már egyértelmű felvilágosítással szolgál, amikor a Hírlaptárnak az Eszterházy-palotában elhelyezett külföldi osztályát (gyűjteményét) és az ugyancsak ott elhelyezett sajtóarchívumot említi.

36 Arra, hogy az átszállítási akció mikor folytatódott, illetve fejeződött be, nem ad hírt egy feljegyzés sem. 309