AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Kégli Ferenc: A hírlapok, folyóiratok kurrens nemzeti bibliográfiái a dualizmus korában - különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtárra 1867-1918

könyvtár 1884-ben történt létrehozása, s a Széchényi Könyvtárban e hírlapkönyvtár keretében folyó gyűjtő és feltáró munkálatok eredményessége nyújtotta a biztos hátteret. A sajtóbibliográfia intézményes műhelye, a Hírlapkönyvtár létrejötte Előzmények A többnyire napi, aktuális eseményekről tájékoztató újságok, elolvasásuk után érdektelenné váltak, s általában a megsemmisülés valamilyen formája várt rájuk. Hiába készültek nagy példányszámban, idők folyamán a régi hírlapszámok ritkaságok lettek, s felkeltették az érdeklődést: egyesek gyűjteni kezdték ugyanúgy, mint a régi kéziratokat, római kori pénzeket stb. Voltak, akiket csak gyűjtési vágyuk hajtott, de voltak szép számmal olyanok is, akiknek szenvedélye tudományos értékű közhaszont eredményezett. Az utóbbiak közé tartozott idősebb Szinnyei József, aki midőn 1864-ben a forradalom és szabadságharc hírlapirodalmának történetét kutatta a Széchényi Országos Könyvtárban, úgy látta, hogy e korszakból csak igen kevés hírlap áll rendelkezésére, s tapasztalhatta, hogy „azok is, melyek megvoltak, igen mostoha sorsban részesültek, így egy része kötetlenül összecsomagolt s hiányos példányokból állott".

49 A későbbi évek vonatkozásában sem volt kedvezőbb a helyzet a könyvtárban. A bevezetésben már utaltunk arra, hogy 1868-ban kb. 3600 kötetre becsülték a könyvtár rendezett, de feldolgozatlan hírlapállományát, melynek több mint a fele kötetlen állapotban volt. A kiegyezést követően a nagyméretű hírlapok száma ugrásszerűen megemelkedett, ezek ellenőrzése, kezelése a könyvtári személyzet csekély létszáma, a szűkös raktári viszonyok következtében nem volt megoldható.

50 A tudományos kutatással foglalkozók többségének számára a hírlapok még nem jelentettek forrásértékű dokumentumokat, de jelentkeztek már olyan sajtótörténészek, bibliográfusok, könyvtárosok, akik fontosnak tartották a hírlapok, mint nemzeti dokumentumok teljes körű összegyűjtését és megőrzését. Ezek egyike volt Eötvös Lajos,

51 aki a Vasárnapi Újság 1871. szeptember 3-ai számában, bemutatva idősebb Szinnyei József hírlapgyűjteményét, úgy véli, hogy nem kell különösebben bizonygatnia a hírlapokról, „hogy egy nemzet mindennapi kül- és beléletének ezek a legfontosabb forrásai, mondhatnók: a nemzetek napló jegyzetei, a melyek hűen visszatükrözik egészükben a kor gondolkodását, a nemzetek műveltségi fokozatát, sülyedését és emelkedését, egyszóval működésöknek minden irányát és kiterjedését. Épen ezért nagy veszteség nemcsak egy nemzet irodalmára, hanem a világ műveltségtörténetére nézve is, midőn megsemmisíttetni, illetőleg nyomtalanul elenyészni látjuk lapjainkat. Mi tehát csak örvendeni tudunk, ha koronként akad egy-egy hírlapbarát, a ki az irodalom eme háttérbe tolt hamupipőkéinek védelmére kel s igyekszik megmenteni mindent, a mi menthető. S ha valahol szükség van ilyen egyénekre: hazánk mindenekelőtt igényli az egyesek gondosságát, miután közintézeteink, országos könyvtáraink - eddig legalább - vajmi keveset törődtek e tárggyal és vajmi kis mértékben iparkodtak a tátongó hézagokat betölteni, a hiányokat kipótolni."

52 269