AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Szervezet, igazgatás és személyzet a Széchényi Könyvtárban 1867-1875

ékre való hivatkozással - nem hajlandók a kinevezést kiadni. Fraknói most azt tanácsolta, hogy Széchényi Imre küldjön írásbeli nyilatkozatot a Ministériumnak, hogy a családi egyezség értelmében a jelölés jogáról Széchényi Kálmán javára lemond s ugyanakkor Széchényi Kálmán jelölését a maga részéről is elfogadja.

71 így is történt, Széchényi Imre elküldte ilyen értelmű levelét Trefortnak.

72 Ezután már jogi akadálya a kinevezésnek nem lehetett, a Minisztérium pedig „némi habozás után", amint erről Fraknói leveléből értesülünk, úgy döntött, hogy elfogadja Széchényi Kálmán jelölését.

73 Ez egyúttal a hármas jelölés előírásának megköveteléséről, vagyis a háromból történő választás jogáról való lemondást is jelentette. Fraknói Vilmost tehát, mint egyedüli jelöltet, a minisztérium most már kénytelen volt kinevezni. Akinevezés tényéről Trefort április 2-án hivatalosan értesítette Széchényi Kálmánt, aki ezt nem sokkal később levélben köszönte meg. Bár Fraknói Vilmos nem a hivatalos kulturális szervek, hanem a Széchényicsalád akaratából lett a Széchényi Könyvtár vezetője, a választás arra érdemes személyre esett. Fraknóiban nagytudású, hivatásos kutató-történész került a gyűjtemény élére s ez működésének néhány éve alatt is jótékonyan hatott az intézményre.

75 Közben Mátray Gábor nyugdíjba készült. Megható az a levele, amelyet Széchényi Kálmánhoz intézett, bejelentve nyugdíjazását és megköszönve a Széchényicsaládnak addig iránta tanúsított jóindulatát. A várakozással ellentétben Mátray Gábort nem teljes fizetéssel - ami, tekintetbe véve Mátray állását és hosszú szolgálati idejét, az akkori szokás szerint természetes lett volna - hanem alacsonyabb, 1200 forintos évi díjjal jutalmazták. Ugyanakkor kötelezték arra, hogy 1875. május 1-jéig adja át múzeumi lakását. Mátraynak ez fájt a legjobban. Nyugdíjazásába beletörődött volna, de az, hogy élete végét nem a Múzeum falai között várhatta be, úgy hatott rá, „mintha az országból száműzetett volna".

76 „Én már hivatalomtól elbúcsúztam - írta Mátray Gábor Széchényi Kálmánnak - s most oda irányozvák gondjaim, hogy az említett csekély évdij erejéig e mostani kedvezőtlen időjárás, és a szálláskeresés szokatlan ideje dacára valahol lakást találjak, hol hátra levő öreg napjaimban ősz fejemet nyugodtan lehajthassam."

77 Széchényi Kálmán válaszában azzal vigasztalta Mátrayt, hogy a „nyugdíjazás egyértelmű az érdem elismerésével" és hogy Mátray „megnyugtató öntudattal tekinthet vissza éveinek azon hosszú sorára, melyet a nem. Múzeum mellet a tudomány szolgálatának szentelt."

78 Széchényi Kálmán megígérte Mátraynak, segít abban, hogy a Széchényi-család évjáradékkal járuljon hozzá lakbére legalább részbeni fedezéséhez. Széchényi Kálmán körlevelében fel is szólította a család tagjait a gyűjtésre „egy elaggott hű szolga javára". A gyűjtést regisztráló ív tanúsága szerint tizenkét Széchényi gróf összesen 360 forintot tudott összeadni és azt sem évi megajánlásként, hanem csak egyszeri adományként, „a nehéz időkben nem sikerülvén az évenkénti subventióra való lekötelezés" - ahogy azt Paur Iván a gróf megbízásából Mátray Gábornak megírta.

79 Mátray Gábornak azonban nem volt már szüksége évi subventióra. Az adományt a nagybeteg Mátray helyett az őt ápoló unokahúg, Mátray Emma köszönte meg július 17-én s Mátray Gábor még aznap este elhunyt.

80 A Vasárnapi Újság nekrológírójának volt igaza, amikor azt írta: „.. .az a kis rekesztek, melyet a könyvtár előterében 250