AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Szervezet, igazgatás és személyzet a Széchényi Könyvtárban 1867-1875

házitanító, titkár, majd uradalmi ügyvéd. Széchényi Ferenc ugyanis alapító levelében a család szolgálatában kitűnt személyeknek az állás elnyerésében előnyt biztosított, így Xantus nagyon is érthető módon hangsúlyozta apja szerepét. „Én egész életemet a tudományok, nevezetesen a Múzeum érdekében töltöttem, ezen pályára érzek hivatást..." - írta Xantus Széchényi Kálmánnak.

51 Tíz nappal később arról tájékoztatta a grófot, hogy mind a Múzeum igazgatója, mind a miniszter (Trefort Ágoston) őt kívánják könyvtárőrnek, „...mert ugy vannak meggyőződve - amint nekem kijelentették - hogy csakis az én vezetésem alatt reménylik a könyvtár végleges jó karba és használható állapotba hozatalát elérhetni."

52 Úgy látszik tehát, hogy Xantus Pulszky jelöltje volt s Pulszky ehhez megnyerte Trefort támogatását is. Széchényi Kálmán válaszában nem kötelezte el magát Xantus mellett, elhatározását budapesti tájékozódásától tette függővé. E tájékozódások során több oldalról ajánlották figyelmébe Fraknói Vilmost, „a magy. tud. Akadémia II. osztályának titkárát, egy buzgó, aránylag fiatal, szép tudományos műveltséggel biró egyházi férfiút" - mint azt Széchényi Kálmán egy levelében írta. Kérte ugyanakkor a levél (számunkra) ismeretlen címzettjét, tudakolja meg, hogy Fraknói Vilmos a jelölést elvállalná-e.

53 Közben Xantus János sem volt tétlen: augusztusban még az ügyben érintett Mátray Gábort is felkereste, hivatkozott arra, hogy őt a Széchényi-család támogatja és közölte Mátrayval, hogy őt már „felsőbb helyen" is hosszabb idő óta kiszemelték erre az állásra.

54 Xantus édesanyja két levéllel is fordult a grófi ház szolgálatában álló bizalmi emberekhez fia érdekében. A pesti újságok ugyanekkor arról adtak hírt, hogy Mátray Gábor nyugdíjaztatását kérte és utóda Xantus János lesz. Mindez egy jól szervezett akció benyomását kelti. Mátray nyugdíjaztatás iránti kérelme természetesen nem felelt meg a valóságnak, ellenkezőleg: Mátray Széchényi Kálmán támogatását kérte ahhoz, hogy ne kelljen nyugalomba vonulnia. Széchényi Kálmán válaszában tapintatosan adta tudtára, hogy a nyugdíjazás ellen legjobb szándékkal sem tehet semmit, de bízik az intézkedő hatóság igazságérzetében, hogy „a méltányosságnak be leend számolva ott, hol egy 38 évi buzgó és eredménydus szolgálat jutalma forog kérdésben." Kérte Mátrayt, „mint házunk bizalmas régi barátját és hivét", hogy ő is tegyen ajánlásokat utódjára.

55 Mátray válaszában kifejtette, hogy csak akkor tudna ajánlani, ha ismerné a pályázók neveit, de ő csak Xantusról tud s mivel őt felsőbb helyen támogatják, „nincs jogom kétkedni a magas kormány intézkedésén ... annyival kevésbé, mert Xantus urnák utódommá kinevezése által a Széchényi család alapitványszerü jogát elismertnek látom." Egyébként pedig úgy véli, hogy nehezen fognak olyan embert találni, „ki mostani jól jövedelmező, vagy kényelmes munkás állását abban hagyni és a szigorú teherrel, sok kellemetlenséggel járó múzeumi könyvtárnoksággal fölcserélni kész volna." Levelében meleg szavakkal ajánlotta Széchényi Kálmán figyelmébe a mellette dolgozó Tipray Tivadart, aki „csendes, humán viseletű, szolgálatra mindenkor kész, jó akaratú, kötelességeit pontosan, hiven teljesítő, a Széchényi alapítványt tisztelő fiatal ember ... milyennek a jó és igazi hívatlanoknak lennie kell, - ki oldalam mellett ugy képezné ki magát, miként a múzeumi könyv247