AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Szervezet, igazgatás és személyzet a Széchényi Könyvtárban 1867-1875

tájékozottságot, a hazai irodalomnak az általánosnál behatóbb ismeretét, a régi oklevelek olvasásához és kivonatolásához való hozzáértést. Végül erős hangsúlyt helyezett a speciális könyvtárosi ismeretekre, mintegy előre kivédve az ismert érvet, miszerint könyvtári munkára egy bármilyen szakmában jártas egyén is megfelel: „.. .a tudományok és általános műveltségnek igen magas fokán álló férfi lehet valaki, anélkül, hogy egy nagyszerű könyvtár rendezéséhez szükségeltető bibliographiai ismeretekkel bírjon, - s seholsem találkozunk oly sajnos hátramaradással, mint éppen e téren." A könyvtárosi ismeretekben való „hátramaradást" Barna Ferdinánd joggal panaszolta, hiszen e szakma valódi ismerőit az akkori Magyarországon (1863-ban!) talán ha 10-15 főre becsülhetjük. A minisztérium az 1872-es és az 1873-as könyvtári jelentés bekérésekor külön hangsúlyozta, hogy a jelentés térjen ki a Múzeum alkalmazottainak a gyűjtemények feltárására és megismertetése terén végzett tudományos tevékenységére.

49 Az igény tehát a főhatóság részéről is létezett, mégpedig konkrétan a gyűjtemények anyagához kapcsoltan. A KÖNYVTÁR VEZETÉSÉBEN KIALAKULT KETTŐSSÉG MÁTRAY GÁBOR UTÓDLÁSÁNAK KÉRDÉSE A korszak személyzeti helyzetét súlyosan terhelte a személyzet megosztottsága, a könyvtár vezetésében kialakult kettősség. 1869-től a könyvtári állomány müncheni szakrendszerű feldolgozásának megindításával egyidejűleg Mátray ugyan névleg megmaradt könyvtárvezetői minőségében, a megkezdett munkálatok vezetője azonban Barna Ferdinánd lett s közvetlen felettese egy kirendelt miniszteri biztos volt. Ezzel az intézkedéssel gyakorlatilag megszűnt az alá-fölérendeltség Mátray Gábor és Barna Ferdinánd között. Ez a helyzet Eötvös József miniszter személyes rendelkezésére alakult így s oka az volt, hogy Mátray élesen ellenezte a müncheni szakrendszer bevezetését. Mátray Gábort tehát félre kellett állítani s a feladat végrehajtását másra bízni. Mátray egy, majd két segéderővel és egy szolgával a kurrens feladatokat és az olvasóterem működtetését kapta feladatul, vezetői jogkörét tehát jelentősen korlátozták. Ha tudomásul is vette Mátray a maga félreállítását - hiszen mást úgysem tehetett -jelentéseiben vissza-visszatért a problémára. Kifejezte igényét arra, hogy legalább a tájékozottsága legyen meg a könyvtár egésze felett: „Sajnálom, hogy tökélyesen kimerítő tudositványt nem nyújthatok - írja 1872-es jelentésében - azon oknál fogva mert az utolsó 3 év alatt nem minden esemény és rendelet közöltetett velem, mi a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárát illethetné; minélfogva könyvtárnoki ügyirataim csomagaiban több hézag maradt betöltetlen." A személyzeti részről írt beszámolójában pedig nyíltan hangot adott véleményének: „Az illő egyetértés, kezelés és tekintély szilárdítása érdekében nagyon óhajtandó, miszerint a könyvtári főőr felügyelete alatt központosuljon minden, mi a könyvtári teendők körében történik; hogy a Múzeum igazgatójának tudtával s beleegyezésével intézhesse a teendők beosztását az illető tisztviselők között. így 245