AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Szervezet, igazgatás és személyzet a Széchényi Könyvtárban 1867-1875

tek, míg más részét, továbbá az alaptőke kamatait segélyezésre és kölcsönök nyújtására fordították. A segélyből részesülhettek a nyugdíjasok, az özvegyek és az árvák is. A segélypénztár öttagú kezelő bizottságában a személyzet valamennyi kategóriája képviselve volt, a szolgától az osztályőrig. A könyvtár hivatali iratai között nem találtuk nyomát annak, hogy ez a szervezet hogyan és meddig működött. A nyolcvanas években már biztosan nem, mivel az akkori adatok szerint a segélyezések alkalmi gyűjtések eredményei voltak s a kiváló szervezőkészségéről nevezetes Csontosi János személyéhez fűződtek.

47 A csekély anyagi elismeréssel szemben egy viszonylag magas követelményrendszer állt. A kor elvárása szerint a könyvtárban dolgozók tudományosan képzett, sőt alkotó tudományos tevékenységet folytató férfiak kellett legyenek. Ugyanők azonban nemegyszer kényszerültek egyszerű adminisztratív munkák elvégzésére is, éppen az írnokok hiánya, vagy nem kellő száma miatt. A könyvtári segédőrökkel, tehát rangban, ill. beosztásban mindjárt a könyvtári őr, az egyszemélyi vezető után következő munkatársakkal szembeni követelményeket mind Mátray, mind Barna Ferdinánd 1863-ban igen világosan megfogalmazták. „A könyvtári hivatalnok járatos legyen - írta Mátray - nemcsak a Bibliographiában, hanem az avval járó minden megkivántatott tudományban, habár nem a tökély legmagasb fokáig is, de legalább fő elemeiben. Legyen továbbá több nyelvben is járatos.. ."

48 A könyvtárosi pálya hármas követelményét Mátray itt máig ható érvénnyel fogalmazta meg: 1) könyvtári-bibliográfiai szakismeret; 2) mindenoldalú általános műveltség, tájékozottság; 3) több nyelv ismerete. Ezután Mátray pontokba foglalta a Széchényi Könyvtár különböző beosztású alkalmazottaival szembeni kívánalmakat: ,,a) A múzeumi könyvtár segédőre a Bibliográphián s különösen a magyar irodalom ismeretén kívül a jogtudományokat bevégezze, s illetőleg a Diplomaticaban, régi irományok olvasásában, a magyar, német s latin nyelvben egyiránt (sic) járatos legyen s csinos Írással birjon; b) Az írnok (ha magasabb hivatalra nem vágyódnék) legalább a magyar, német s latin nyelveket értse, e nyelveken jól ortographice, és csinosan irjon. c) A szolga magyarul és németül egyaránt jól beszéljen, olvasni és irni tudjon." A nyelvtudós Barna Ferdinánd különösen a nyelvek ismeretét hangsúlyozta s elérendő célként tűzte ki, hogy a könyvtárban valamennyi fontosabb nyelvnek legyen ismerője: „...e müvelet [a könyvtári feldolgozó munka] feltételezi a latin s görög, magyar, német, francia nyelveknek ... legalábbis annyira kiterjedt ismeretét, hogy ezeken ... részint beszéljen, részint szótár segélye nélkül jól értsen ... e nyelvek segédül hívásával az e nyelvekkel rokon román és germán eredetű világnyelvekben is, minő az angol, svéd, holland, olasz, spanyol sat. nehézség nélkül kiismerje magát, - a többi hazai nyelvek közül elég hogyha a kinevezendő segédőrök közül külön-külön egyik a szláv nyelv különböző ágait, - másik az oláh (román) nyelvet teljesen birja ...", továbbá „legalább egy találkozzék, aki a keleti nyelvek stúdiumát előszeretettel üzi", mivel „a könyvtárban jelentékeny mennyiségű rendezésre várakozó keleti nyelven irt könyvek is léteznek." A továbbiakban Barna Ferdinánd is hangsúlyozta az általános műveltséget, a tudományok minden ágában való 244