AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Szervezet, igazgatás és személyzet a Széchényi Könyvtárban 1867-1875

vonalú könyvtári munkára is alkalmasak voltak és „fáradhatatlan szorgalmukat" még az igényes Mátray Gábor is dicsérte. Az elvégzendő feladatokhoz képest azonban öt érdemi munkát végző könyvtáros sem volt még elegendő. (Az ekkor még foglalkoztatott öt napidíjastői eltekinthetünk, mivel alkalmazásuk a rendezési munkák befejeztével megszűnt.) Mátray Gábor jelentéseiben állandóan kérte is a létszám növelését. Az 1873 októberi feljegyzésében közölt létszámigényét azonban az akkor viszonyokhoz képest túlzottnak kell tartanunk.

34 Mátray ekkor két további segédőrt kért (egyet saját helyettesítésére, egyet az oklevelek és egyéb kéziratok feldolgozására), három könyvtári segédet (egyet-egyet az új beszerzések kezelésére, az olvasóterembe, ill. a kéziratok kezelésére), két írnokot (másoló munkákra, különböző naplók vezetésére) és három szolgát. Az öt napidíjassal együtt számlált 13 fős személyzethez ez további 10 főt jelentett volna, ám ez a kérés a hazai könyvtári viszonyok ismeretében nem volt reális. (A nagyobb forgalmat lebonyolító Egyetemi Könyvtárban az új épületbe való költözéskor, 1876-ban 6 könyvtáros és 4 szolga működött.)

35 Mátray Gábor nyugdíjazásáig, 1875 elejéig nem is történt további változás a könyvtár személyi állományában. Mátray gyakorlatilag Tipray és Major kinevezésével kapott végre érdemi segítséget maga mellé. Ezt megelőzően a gyakori személycserék, hiányzások, betegségek következtében nem egyszer egyetlen szolga segítségével kellett a könyvtár napi feladataival és a teljes olvasóforgalommal megbirkóznia, sőt volt időszak, amikor teljesen magára maradt. Az 1869-1875 közötti években a könyvtárrendezési munkák, az állománynak az új szakrendszerben való feldolgozása minden mást megelőzött, így érthető, hogy ez részben az egyéb munkák rovására történt, a könyvtár napi feladatait ellátók terhelésének növelésével. A könyvtárosok napi munkaidejére vonatkozólag elsősorban a nyitva tartás ideje ad eligazítást. Miután a könyvtár naponta 9 és 14 óra között állt az olvasók rendelkezésére, ez egyúttal a könyvtárosok jelenlétét is megszabta. Ugyanekkor Mátray Gábor egyik levelében ezt írta: „Könyvtári hivatalszobámban 10-2 óráig naponkint meglelhető vagyok."

36 Feltehető, hogy ennél a 4 óránál több időt is töltött a könyvtárban, hiszen bent lakott a Múzeum épületében. Egy 1878-as adat szerint az Egyetemi Könyvtár kishivatalnokai arra való hivatkozással kérték napidíjuk 1,50-ről 2 forintra való emelését, mivel ők napi 8 órát dolgoznak, míg a „múzeumi díjnokok" 5 órai munkáéit kapnak ugyanennyit.

37 A szolgák munkaideje a könyvtárosokénál hosszabb volt. Ami a szabadságidőt illeti, Mátray 1871-ben egy munkatársával kapcsolatban hathetes szabadságot említ.

38 Kubinyi Ágoston igazgató 1867-ben arra hívta fel Mátray figyelmét, hogy a könyvtár hathetes zárva tartása „nem jelenti egyszersmind a könyvtári személyzet hatheti szabadságidejét, -ezt csak az igazgatósághoz benyújtott kérelem alapján lehet felhasználni, előbb, vagy utóbb."

39 Kubinyi rendelkezése azt a célt szolgálta, hogy a könyvtár a hathetes szünidő alatt se maradjon teljesen személyzet nélkül. Az iratok tanúsága szerint Mátray minden esetben írásban kérelmezte, hogy Pestet elhagyhassa, általában két hétre, utóbb már csak 8 napra, 1873-as jelentésében pedig már arról írt, hogy a rendszeres szünidőből ő csak öt napot tudott igénybe venni.

40 242