AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Szervezet, igazgatás és személyzet a Széchényi Könyvtárban 1867-1875

Nyilvánvaló, hogy a múzeumi tárak szaporodtával, gyűjteményeik gazdagodásával a könyvtár már csak egyik osztálya lett a Múzeumnak, az intézmény egészéhez viszonyított, korábbi meghatározó szerepe erősen csökkent. Hozzájárult ehhez korszakunkban a könyvtár rendezetlen volta is. A gyűjtemény részbeni feldolgozatlansága és hozzáférhetetlensége folytán a könyvtár nem is fejthetett ki olyan hatást, mint amilyen állományának tudományos súlya ezt indokolta volna. A Múzeum élén ekkor a 68 éves Kubinyi Ágoston (1799-1873) állt, aki egyetlen területen sem volt képzett szaktudós, ám művelt és különösen a természettudományokhoz és a régészethez vonzódó autodidakta volt. Lelkesedése, ügyszeretete, fiatalabbkori szervezői aktivitása hasznos volt a Múzeum egy korábbi fejlődési szakaszában, de az újabb kor vezetési stílusának, szaktudományi igényességének személye már nem felelhetett meg. Nyugállományba helyezését már a kiegyezés előtt napirendre tűzték, de utóbb elnapolták. A fővárosi sajtó ekkor - 1865 tavaszán - keményen támadta, erélytelenségéről, hozzá nem értéséről írtak, utódlását latolgatták. A támadásokban élen járt a Fővárosi Lapok. „Ez intézetnél ... a munkásság és normativ szerinti működés helyét a nem tevés és rosszul tevés foglalá el szerény belátás és önkény szerint. Csupa motozás volt, ami az osztályokon történt, nem pedig ügy lelkesült és rendszeres munka. Maga az egész intézet nem volt egyéb, mint egy országos defícientia..."

10 Kubinyi azonban még további négy évig hivatali posztján maradt, nyugdíjazását csak Eötvös József vitte keresztül 1869. március 4-i hatállyal. Ugyanekkor nevezte ki Pulszky Ferencet a Nemzeti Múzeum igazgatójának." Egy évvel később Frivaldszky Jánost igazgató őrré, gyakorlatilag Pulszky helyettesévé nevezte ki. Kubinyi távozásával megbomlott az az összhang, ami a jó személyes kapcsolat révén Mátray és a Múzeum vezetése között fennállt. Ők ketten csaknem negyedszázadot töltöttek együtt a Múzeum szolgálatában - Kubinyi 1843, Mátray 1837 óta - s politikailag a legnehezebb időket, anyagilag a legsanyarúbb éveket kellett együtt kiböjtölniök. Csak az emberi tisztesség, a hazafiúi becsület tarthatta bennük a lelket az abszolutizmus reménytelen éveiben. Közben megfáradtak, megkoptak, s idős koruk - Kubinyi ekkor 68, Mátray 70 éves - már nem tette őket alkalmassá arra, hogy az új idők követelményeinek is megfelelhessenek. A kiegyezés tényét, az alkotmányos élet helyreálltát mindketten örömmel és reménykedve üdvözölték, bár érzékelték a korszakhatárt is, mind a maguk pályáját, mind az intézményt illetőleg. 1868 május elsején a Nemzeti Múzeum tisztviselői, élükön Mátray Gáborral, felköszöntötték Kubinyi Ágostont igazgatóságának negyedszázados jubileumán. Két nappal később nagyszabású díszebéddel, ajándék ezüstserleggel és újabb szép szónoklatokkal tisztelték meg igazgatójukat. Kubinyi ekkor válaszában mintegy összegezte múzeumi pályája három fő törekvését (a gyűjtemények gyarapítása, azok célszerű felállítása és kezelése, végül hasznosítása), s nem hallgatta el a pályáját végigkísérő nehézségeket sem, mindenekelőtt a pénztelenséget, a társadalmi gyűjtésekre való utaltság kényszerűségét. Az ország új képviselőtestületének a jól ismert mondást ajánlotta figyelmébe: „a nagyobb dolgok kivitelére három kívántatik: pénz, pénz és ismét pénz!" Nem véletlen, hogy e jelenet leírásával zárul Mátray Gábornak A Malii