AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

Somkuti Gabriella: Kéki Béla 1907-1993

KEKI BÉLA (1907-1993) Kéki Béláról szólva egy gazdag életútról kell számot adnunk, mely csaknem az egész huszadik századot átfogta. E pálya fordulatai, újrakezdései híven tükrözik egy huszadik századi magyar értelmiségi sorsát, akire katonazubbonyt is kényszerített a kor s akinek újra és újra a könyvek világa adott menedéket s egyszersmind életcélt. Változatos élete során nem lehetett számára könnyű megőrizni az optimizmust és a derűs életszemléletet. Mégis valamennyien, akik ismertük, tanúsíthatjuk, hogy késő öregségében is az a nyitottság, az élet dolgaihoz való pozitív hozzáállás jellemezte, mely az emberi szellem teljesítményeinek, az élet szépségeinek lelkesült szeretetéből táplálkozott. Igazi közvetítő volt, aki az általa megismertet azonnal tovább akarta adni, szóval és írással tanítani, hatni akart. Humanista volt és szolgálni, használni akaró értelmiségi, nem harcos típus, hanem kiegyenlíteni, békíteni vágyó ember. Kéki Béla 1907. december 30-án született Erdélyben, Petrozsényben. Gyulafehérvári, majd marosvásárhelyi középiskolás évei alatt intenzív zenei képzésben is részesült, de végül mégis a bölcseleti tudományok felé fordult. Ösztöndíjjal, mint magyar-francia-román szakos hallgató kezdte meg tanulmányait a budapesti egyetemen 1926-ban. Egy év után azonban bizonyossá vált, hogy Magyarországon szerzett diplomáját nem tudja Romániában elismertetni, ezért hazatért s a kolozsvári egyetemen folytatta tanulmányait. Könyvtárosi pályája korán indult: György Lajos irodalomtörténész, a kolozsvári piaristák ún. Lyceumi könyvtárának igazgatója már harmadéves korában maga mellé 81