AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

Somkuti Gabriella: Kéki Béla 1907-1993

vette gyakornoknak. A tehetséges ifjút György Lajos irodalmi lapok szerkesztésébe is bevonta. így történt, hogy egyetemi tanulmányai végeztével Kéki Béla nem a tanári, hanem az érdeklődésének, képességének jobban megfelelő újságírói, szerkesztői pályát választotta. Ekkor kapcsolódik be a harmincas évek Erdélyének pezsgő szellemi életébe, cikkek, elsősorban színi- és zenekritikák százait írja, szerkeszti Kolozsvár két rangos folyóiratát, a Pásztortűz-et és a Hitel-t. írásaival küzd azért, hogy Bartók és Kodály alkotásait Erdélyben is értsék és elismerjék. Kapcsolatba kerül a kor nagy erdélyi íróival, szellemi vezetőivel. 1937-ben részt vesz a Vásárhelyi Találkozón, a fiatal erdélyi értelmiség e fontos seregszemléjén. Amikor a bécsi döntés következtében Erdély egy része visszakerül az anyaországhoz, Kéki Béla - saját kérésére - 1940 őszén állát kap a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban. A hírlapírásnak azonban továbbra sem mond búcsút: 1941-től a kolozsvári Ellenzék színi- és zenekritikusa. A háború alatti évek tevékenységét azonban meg-megszakítja egy-egy katonai behívó, majd a hadifogság zárja le a pálya első szakaszát. A háború utáni Kéki Béla nem tért vissza Erdélybe, Budapesten maradt s 1946. március 22-től a Széchényi Könyvtár munkatársa lett. A pályának ezen a pontján Kéki Béla lemondott a hírlapírásról és az irodalmi életben való közszereplésről s végérvényesen a könyvtárosi hivatás mellett kötelezte el magát. A Széchényi Könyvtárban kezdetben a katalogizáló osztályon foglalkoztatták s vezette az adrema üzemet. Elmélyítette ismereteit választott hivatásának szakirodalmában s rövid időn belül mind elméletileg, mind gyakorlatilag felkészült könyvtárossá vált. Ennek, valamint korán felismert jó szervező képességének köszönhette, hogy az akkori főigazgató, Varjas Béla mellet 1949. május 10-én főigazgató-helyettesi megbízást kapott, melyet 1950. március 14-én követett a hivatalos kinevezés. Az elsősorban irodalomtörténész Varjas Béla mellett Kéki Béla a gyakorlati könyvtári munkát vállalta. Ez irányú működéséhez számos olyan intézkedés fűződik, melyek alapvető fontosságúak voltak az intézmény életében. Ő létesített először folyóirat-olvasótermet a Széchényi Könyvtárban, tőle származik a nemzeti könyvtermés kétpéldányos gyűjtésének gondolata muzeális és használati sorozattal. Bővítette a könyvtár vasállványzatos raktártermeit, racionalizálta a raktári jelzetrendszert, bevezettette a folyóiratok kardex-rendszerű nyilvántartását. 1952. június elsején áthelyezéssel került a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtárába, ahol előbb az olvasószolgálati osztály vezetője, majd 1957-től 1968-as nyugdíjba meneteléig a könyvtár főigazgató-helyettese. A műegyetemi könyvtárban korszerűsítette az olvasó- és tájékoztató szolgálatot, bővítette a könyvtár gyűjtőkörét, nagy súlyt helyezett a folyóirat-gyűjtemény kiegészítésére és feldolgozására. Könyvtárosi működésének mintegy két évtizede alatt Kéki Béla egyik meghatározó személyisége lett a hazai könyvtári életnek. Működése rendkívül sokoldalú volt. Mint az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács könyvtárépítési és berendezési szakbizottságának elnöke, számos szakvélemény kiala82