AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

Fogarassy Miklós: Bereczky Lászlóné 1929-1992

BERECZKY LÁSZLÓNÉ (1929-1992) Van olyan emberhalál, amely - túllendítve a szeretett személy elmúltán érzett megrendülésünkön - az emlékezés, elmélkedés súlyos kapuit képes megnyitni. Bereczky Lászlóné idő előtti halála, a kelleténél gyorsabban kihunyt életének lezárulása a korszak, a legutóbbi idők magyar könyvtárügyében egy nagy fejezet végét is jelképezi. Ennek lelkületét, lendületét, morális vehemenciáját, alapelvekből nem engedő, a lehetséges utakat bölcsen végigjárni próbáló „nagy nemzedék" tagjai közül talán ő az első, aki végleg eltávozott. Ez az inspiratív és - ha kellett - kitartó „avantgárdé" szellemi hadállásokra berendezkedő könyvtáros csapat valamikor az 1950-es évek elején kezdett szerveződni az Országos Széchényi Könyvtár Módszertani osztályán, ama legendássá vált „Kabinetben", hogy aztán 1959 után a Könyvtártudományi és Módszertani Központban teljesedjen ki - megteremtve egy korszerű, mert kezdettől fogva ennek az intézményi eszmének a maximáit képviselő, közművelődési könyvtári rendszer alapjait. Ez a méltán nagy generációnak mondható szellemi kollektíva, melynek tagjai közül többen eredeti élethivatásuk, szándékuk szerint nem is könyvtárosnak készültek, de azzá lévén a hivatás teljes vehemenciájával vállalták az ügyet, beteljesített valamit, aminek immár a túlpartján állunk. Bereczky Éva vonzó, értékes emberalakja ebben a körben bontotta ki a maga szellemi formátumát. Mi, a hátramaradók, immár egészében állíthatjuk magunk elé az ő könyvtárosi életének, sorsának példáját. 65