AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

Fogarassy Miklós: Bereczky Lászlóné 1929-1992

Mindnyájan tudjuk: az értékek világa nem hívságos - a szolgáló-teremtő, a gondos alapokban beteljesített élethivatások többnyire a háttérbe húzódva serénykednek. Bereczky Lászlónét alkata, tehetsége is e kevésbé látványos munkafajták felé kormányozták. Három fő területet ölelt át az ő munkálkodása. A közművelődési könyvtárak nyilvántartó-feldolgozó munkájának elvi és gyakorlati módszereinek kidolgozója, felelőse és gazdája volt sok-sok esztendőn át. Évtizedeken át oktatta közben a könyvtárosokat a dokumentumleírás, a katalógusszerkesztés, a betűrendes és tárgyi feltárás tudnivalóira. Az általános, nyilvános könyvtári rendszer megerősödése, hálózatainak kiépülése után a szakszervezeti/munkahelyi ellátás, majd idővel a hátrányos helyzetű olvasók számára nyitható ellátási formák, a betegek, idős emberek, fizikai sérülést szenvedők, börtönlakók könyvtárainak felelőseként tevékenykedett. Ezek közül az első két feladatkör mindig is összetartozott benne: a könyvtárszervezések első, heroikus időszakában az instruktiv, irányító, tanító szerep és a módszertani tanácsadás, útmutatás még szorosan össze is szövődött. Az ő meleg, emberközeli, kitűnő kapcsolatteremtő személyisége épp ezekben a hajdani munkaformákban, a „feldolgozó brigádok" tanfolyamain, egy-egy könyvtár, hálózat feldolgozó munkájának oktató indításán nagyszerűen teljesedhetett ki. Hogy aztán a szakma alapozó tankönyveinek lapjain - előbb Gerő Zsoltnéval, majd Katsányi Sándorral írt kötetekben - írott formában, később pedig a középfokú szaktanfolyamokon és a SZOT Iskola főiskolai óráin már egy érett könyvtár-pedagógus oktató, nevelő munkájában érvényesülhessenek az ő erényei. Könyvtárosi életművét ugyan nem írásainak bibliográfiája, nem publikációs tevékenysége tükrözi igazán, az élő kommunikáció volt ugyanis az ő igazi közege, érdemes mégis megemlíteni néhány kiadványt, amely az ő gondos szerzői, szerkesztői munkája révén született és lett a könyvtárosok szinte mindennapos segédeszköze. A Könyvtári raktározási táblázatok, melyeket még az 1950-es években Sallaiék szerkesztettek meg először a közkönyvtárak állományainak egységes rendszerezése érdekében, idővel, az 1960-as évektől az ő gondozásában, szerkesztésében váltak közkeletű segédeszközökké. Miközben az ETO korszerűsítésének, s a változtatások katalogizáló szempontú nyomon követését segítő kiadványait szerkesztette és (Surján Miklóssal) az ún. „csoportképzéses szakkatalógus" szerkesztési útmutatóját készítette el, a 60-as években, elsőként ő jegyzi a tárgyszó rendszerű feltárás jegyzékének publikációját... Száraznak is tetsző adatok ezek? Az adatok talán azok, a mögöttük rejtezett - immár örökre titokként bezárult - emberséget, a tevékenység hívságoktól mentes erkölcsét e művek is dokumentálják. Ki lehet tapintani általuk is az egykori „műhely" szellemét. Hiszen - visszakanyarodva emlékezésünk kezdő eszméihez - a nagy csapat, a Sallai István körül szerveződött könyvtárosi műhely a Bereczky Éva-féle munkákkal (is) statuálta, hogy nem csupán egy szabadelvű, szellemű intézmény koncepcióiban jeleskedik, hanem képes ezeket a gyakorlat aprópénzére is váltani, megalkotva a munkanemek, -folyamatok sza66