AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Wix Györgyné: Egy magyar jakobinus könyvtára. (Hajnóczy József könyvei az Országos Széchényi Könyvtárban)

Egy magyar jakobinus könyvtára (Hajnóczy József könyvei az Országos Széchényi Könyvtárban) WIX GÖRGYNÉ „Integer vitae, scelerisque purus..." Ha olykor visszacsendül fülembe ez a régen bemagolt Horatius-i memoriter, mindannyiszor Hajnóczy Józsefet idézi elém. Számomra ő testesíti meg a „Bűntelen lelkű, makulátlan ember"-!

1

, a legnemesebb jellemet, akiről tanultam vagy olvastam. Kazinczy Ferenc, amikor a jakobinusokról s a velük való kapcsolatáról kellett vallania, Hajnóczyt úgy festette le, „mint egy újabb idők Socrateszét". A Fogságom naplója lapjain így ír róla: „Én tisztább lelkű, nemzete díszéért inkább lángoló, tudósabb, fáradhatatlanabb embert nem ismerek, nem nemesebb lelkűt, nem bölcsebbet."

2 Amikor a jakobinus perben ítéletet hirdettek, és Zsigray elájult, Szentmarjay „szörnyű tűzzel" tett szemrehányást, amiért kegyelemmel hitegették, ha mindent bevall, Laczkovics káromkodott és a csuhást (Martinovicsot) szidta, maga Martinovics meg „hatalmasan" frázisokat hangoztatott, „Hajnóczy szokrateszi nyugalomban hallgatá felolvastatni a parancsot. - Possum abire? (Mehetek?) kérdé. - Potest. (Mehet.) - felelte a director, elrémülvén nyugalmán."

3 A vesztőhelyen is „csudált nyugalomban" adta magát a hóhér keze alá.

4 A Pályám emlékezeté-ben pedig, ahol első találkozásukat mondja el Kazinczy, az egyetlen megjegyzése, amelyet némileg rosszallásnak lehet értelmezni, legalábbis az öltözeteket mindig kínos pontossággal részletező Kazinczynál, mindössze ennyi: „Öltözete inkább gyanítá a tudóst, mint a viceispánt, s különösségei közé tartozott, hogy nem átalla foldozott ruhában járni, cynicus kevélységből inkább, mint szükségből."

5 De mindjárt közömbösíti is ezt az esetleg pejoratívnek vélhető mondatot: „Szerencsétlenségemre már első együttlétünk alatt nagyon belé szeretek, mert tőle volt mit tanulni." Kazinczy - ahogy ő maga mondaná - hajlamos volt a „lángolásra", mégsem hiszem, hogy Hajnóczy esetében idealizálta volna ezt a puritán és bölcs egyéniséget. Ebben a hitemben különösen megerősített könyvtárának jegyzéke, amelyet az Országos Széchényi Könyvtár irattárában leltem fel egy - régi gyűjtők könyvtárait bemutatni kívánó - kiállítás előkészületei során.

6 Ezt a jegyzéket, tudomásom szerint, a mai napig nem ismertették, bár Hajnóczy könyvtáráról több ízben és több munkában történt említés. Benda Kálmán nagyszerű dokumentumgyűjteményében megemlíti, hogy lefoglalt könyveit átadták a curiai levéltárból az Országos Széchényi Könyvtárnak

7

, de a könyvek jegyzékét nem 395