AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Wix Györgyné: Egy magyar jakobinus könyvtára. (Hajnóczy József könyvei az Országos Széchényi Könyvtárban)

közli. Közöl ezzel szemben egy másik könyvjegyzéket

8

, amely akkor készült, amikor az ítélet meghozatala után az elítéltek javait árverezni akarták, ám Hajnóczy esetében a „királyi kegy" egyéb vagyontárgyaival együtt könyveinek egy részét is testvérének, Fodor Ferencnének juttatta. Ezeket a könyveket - ellentétben a lefoglaltakkal - nem ítélték felforgató tartalmúnak, nyilván ezért szolgáltatták ki. Ezt a jegyzéket, vélhetően, tollbamondás alapján készítették, s a leíró tisztviselő és a neki diktáló közös munkájának eredménye erősen rontott szöveg, amelyet még Benda Kálmán sem tudott minden esetben valamilyen tényleges címmel azonosítani. Ám még ebből a rontott 100 körüli címből is kiviláglik egykori tulajdonosuk sokoldalú érdeklődése és műveltsége. A felforgatónak ítélt könyveket és irományokat azonban nem kapta vissza Hajnóczy testvére; azokat lefoglalták, s a királyi kúria levéltárában őrizték egészen 1876-ig, amikor felismerték, hogy már nem lehet olyan igen-igen lázító a hatásuk. A belügyminiszter 1876. január 29-én írt át Trefort Ágoston kultuszminiszternek a Hajnóczy-könyvtár ügyében. Ezek után több ügyirat született nem is különösebben gyors egymásutánban - a Magyar Nemzeti Múzeum akkori igazgatója, Pulszky Ferenc, a belügy-, az igazságügy- és a kultuszminiszter aláírásaival, míg végül 1876. június 2-án sor került arra, hogy a könyvtár tulajdonába kerüljenek a könyvek. Csontosi János az átvevő, aki a 289 tételt felsoroló jegyzéket aláírja. Az átvételről így ad hírt a Magyar Könyvszemle: „A Martinovics-féle összeesküvés ezen szerencsétlen részesének elfogatása alkalmával könyvkészlete a kir. tábla által lefoglaltatott, és levéltárában a mai napig őriztetett. Legújabban a MNM könyvtárának engedtetett át, hol az mint Hajnóczykönyvtár együttesen fog megtartatni és felállíttatni. 289 munkából áll u.i.: magyar közjogi röpiratok, főleg 1791-ből, latin és modern klassicusok munkái (Ovidius, Horatius, Petrarca, Tasso, Metastasio, Ariosto, Voltaire, Rousseau, Opitz, Wieland, Lessing stb.), de legnagyobb részben a franczia encyclopaedisták, a XVIII. századbeli angol és német bölcsészek és államtudományi írók munkái. E könyvek lajstroma érdekes világot vet birtokosuk szellemi fejlődésére és kétségtelenné teszi, hogy kora műveltségének egészen színvonalán állott"

9 1876. augusztus 31-én Fraknói Vilmos újabb jegyzéket írt alá

10

. Ezzel vette át a könyvtár számára Hajnóczy legfoglalt kéziratait, levelezését és „Bőr-tokban a szabadkőművesi bőrkötényké-"t. (Lehetséges, hogy ez az átvétel indíthatta Fraknóit a Martinovics és társainak összeesküvése c. monográfia megírására, annál is inkább, mert ekkor még az irományok között volt Hajnóczy naprólnapra, s hihetetlen pontossággal vezetett [már régóta fellelhetetlen] számadáskönyve, amelyből életének apró mozzanatait is követni lehetett.) Végül 1878 júniusában még egy pótlólagos átadás történt, amelynek „Jegyzékéét ugyancsak az Országos Széchényi Könyvtár irattára őrzi.

11 Ebben a jegyzékben 12 tétel szerepel ugyan, de pl. egyetlen 16 kötetes munka 3 tételszámot foglal le, s Hajnóczy Extractus legum de statu ecclesiastico catholico... c. röpiratának 10 példánya is fel van tüntetve a 12. tételszám alatt. 396