AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - W. Salgó Ágnes: János pap országa. Barangolás könyvek között egy legenda nyomában

hogy János, a naimanok nesztoriánus királya, de „tízszerte annyit híresztelnek róla, mint ami az igazság." Egyébként nem jó a véleménye a nesztoriánusokról, akik azt terjesztik Mönggéről, Güjükről és Szartachról, hogy keresztények, pedig valójában nem is azok, s hozzáfűzi: „így keletkezett nagy híre annak a János királynak is." Azt is elmondja, hogy János fivére volt Ong, a kereitek ura, akik eredetileg nesztoriánusok voltak, de bálványimádókká váltak. Mivel János örökös nélkül halt meg, Ong lett a kán, de harcba keveredett Dzsingisz kánnal, aki lerohanta, s ezért Ong Kínába menekült. (Valójában az egyik naiman előőrs menekülés közben megölte.) A lányát Dzsingisz foglyul ejtette, feleségül adta a fiához, s az ő gyermekük Möngge.

58 A 13. század talán legnagyobb utazója, Marco Polo, 1270-ben érkezett a mongol birodalomba. Munkájában ő is megemlíti János papot, de Ong kánnal azonosítja, „akit saját nyelvükön Unk kánnak neveztek, s akit mi János papnak hívunk: valóban ő az, akinek nagy birodalmáról az egész világ beszél."

59 Azt is leírja, hogyan győzte le Dzsingisz kán Unk kánt, vagyis János papot, aki el is esett a csatában. A csata 1203-ban volt a kínai és mongol források szerint.

60 A későbbi kutatás kiderítette, hogy ez a név megfelel a kínai Vang névnek, amit a kínaiaktól kapott, eredetileg viszont Tb'otil-nak hívták, s a kereitek nesztoriánus keresztény kánja volt.

61 Sok misszionárius szerző tesz említést leírásában különböző összefüggésben János papról. Meg kell említenünk Giovanni de Montecorvinot, a ferences szerzetest, aki IV. Miklós pápa megbízásából 1291-ben indult útnak, s már kifejezetten téríteni ment. Vállalkozását megkönnyítette, hogy tudott már perzsául és örményül is. Egy évet Indiában töltött, majd pedig Kínába ment, 1294-ben érkezett Kanbalikba (= Peking). Két, Pekingből írt levelét ismerjük, 1305-ből ill. 1306-ból.

62 Montecorvino említ egy bizonyos György herceget, aki egyébként Marco Pólónál is szerepel, s akit sikerült nesztorianusból katolikus hitre térítenie, s aki az ismert indiai János presbyter családjából származik.

63 Montecorvino egyébként 6000-nél több embert térített a keresztény hitre, az Újszövetséget lefordította az ottani nyelvre, ami valószínűleg a mongolt jelenti, s végül 82 éves korában gyilkosság áldozata lett. A misszionáriusok keleti utazása rendszeressé vált. 1338-ban Tlighán Timur, nagy kán, az utolsó Yüan uralkodó (1338-1368) követséget küldött XII. Benedek pápához, mégpedig két franciát, Guillaume de Noix-t és Andrét, akik kereskedők voltak Pekingben, valamint egy alánt, akit Tbgainak hívtak, s valamennyien keresztények voltak. E látogatás viszonzásául a pápa egy harminckét személyből álló delegációt küldött Kínába; köztük volt a firenzei nemesi származású ferences szerzetes, Giovanni de Marignolli, sőt egy bizonyos Gregorius de Hungária is. 1342 táján érkeztek meg Kanbalikba (Peking), s három évig maradtak a fővárosban, ahol Marignolli szerint mintegy harmincezer alán is élt, s többségében keresztények. Majd Indián, Ceylonon és a Perzsa-öblön, valamint Edessán és Jeruzsálemen keresztül tértek vissza tizenhárom év után, 1352-53 táján Itáliába.

64 383