AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - W. Salgó Ágnes: János pap országa. Barangolás könyvek között egy legenda nyomában

Még számos követ ül. misszionárius járt a mongolok között, míg 1369-ben trónra lépett Timur-Lenk, s ez a esemény a keleti, főleg nesztoriánus kereszténységnek is a végét jelentette. Ahogy a mongolok hatalma összeomlott, fokozatosan eltűnt a kereszténység is. A folyamat Kínában zajlott a leggyorsabban. A mohamedánok hódításával Belső-Ázsiában is megszűnt; Timur-Lenk birodalmában már nem létezhetett a kereszténység. Erről a letűnt korszakról régészeti leletek is tanúskodnak az 1200 és 1360 közötti évekből, pl. sírfeliratok a TienSantól északra. A híres tun-huangi barlangok kéziratai közt, melyek feltárásában a magyar Stein Aurélnak volt a legnagyobb érdeme, vannak bizonyos nesztoriánus emlékek is, így pl. egy kínai nyelvű Szentháromság himnusz, sőt az észak-kínai buddhista és taoista templomok némelyikéről kiderült, hogy eredetileg a nesztoriánusok építették maguknak, s nem lehetetlen, hogy falain valahol még a kereszt elmosódott jelét is fel lehetne fedezni.

65 A kereszténység megszűnése a mongoloknál nem vetett véget a János pap legendának. Mindössze annyi történt, hogy birodalma közelebbre került, mégpedig a közismerten keresztény hagyományokkal rendelkező Etiópiába, amit, mint említettük, szintén India egy részének tekintettek korábban. IX. Bonifác pápa követeként 1384-85-ben a Közel-Keleten járt a firenzei utazó, Leonardo di Niccolo Frescobaldi, s az ő kíséretében volt az ugyancsak firenzei Simone Sigoli, aki útleírásában beszámol egy bizonyos Presto Giovanniról, az indiai uralkodóról, akinek Egyiptom szultánja adót fizet, mert ez a Giovanni felügyeli a Nílus forrásvidékét.

66 Az útleírásszerzők közül meg kell még említenünk Johannes de Hese-t, a németalföldi „fantasztikus" Ázsia-utazót, akinek munkája, bár javarészt a fantázia szülötte, igen népszerű volt. A Közel-Keleten, Etiópiában, Irakban és Indiában „járt", s mesés elemekben gazdag, a János pap levél hatását mutató útleírása tovább erősítette a legendát. Számos ősnyomtatvány kiadása is van.

67 De voltak olyan szerzők is, akik meghívatták magukat János presbyter udavarába, s így „saját élményeik alapján" számoltak be a látottakról. Ebben a műfajban a legismertebb szerző egy bizonyos John Mandeville, akit sokáig angol lovagnak hittek, még Zarncke is angolnak vélte, de azóta kiderült, hogy műve eredetileg francia nyelven íródott, s valószínűleg azonos Jean a la Barbe vagy Jean de Bourgogne nevű lyoni orvossal. Könyve szerint 1322-ben indult útnak, „bejárta" Törökországot, Örményországot, a tatárok birodalmát, Egyiptomot, Etiópiát és Indiát. Művének népszerűségét mutatja, hogy 1355-56-tól kezdődően 250 fennmaradt kézirata, 180 kiadása ismert különböző nyelveken. 33 évet töltött keleten, 1322-től 1355-ig. A papkirályra vonatkozó anyagot nagyrészt a János pap levélből merítette.

68 Az etiópiai kereszténységgel hivatalos kapcsolat is volt. Két afrikai követségről is tudunk, az első 1306-ban érkezett a spanyol királyhoz az etióp császártól, „János presbyter"-től. Hazafelé menve megálltak Avignonban, Rómában és Genovában. Látogatásukról Giacopo Philippo de Bergamo tudósít történeti munkájában, a Supplementum chronicarum-ban, amit 1483-ban publikáltak 384