AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - W. Salgó Ágnes: János pap országa. Barangolás könyvek között egy legenda nyomában

kező keresztény segítségben, de egyetérthetünk Beckingham megállapításával, aki szerint Otto a gabalai püspök beszámolójának leírásával éppen e várakozás reménytelenségére utalt. Hugo püspök is éppen ezért indult a nyugati fejedelmekhez, csak az ő segítségükben, összefogásukban bízhatott a mohamedánokkal szemben. A távoli, belső-ázsiai kereszténység messze volt, onnan nem várható segítség a Szentföld felszabadítására és a közel-keleti keresztények megmentésére.

17 Freisingi Ottó leírásából még egy motívumról nem esett szó, s ez a legfontosabb s a hosszú századokra kiható. János pap alakja egybekapcsolódik az egykor Jézus jászolánál hódoló ún. napkeleti királyokéval, vagy másképp a mágusokkal. Ezek leszármazottainak tartják János papot. Ez viszont hitelt adott a keresztény közvéleményben, hiszen a hagyomány úgy tartotta, s az apokrif Széth könyvében olvasható, hogy Jézus feltámadása után a keleti térítő úton lévő Tamás apostol keresztelte meg az egykori mágusokat.

18 A latin hagyomány megőrizte még nevüket is: Gáspár, Menyhért, és Boldizsár. A Gáspár vagy Gathaspa névnek a szír megfelelője Gushnasaph. Ebben a névben viszont amint a téma két kiváló ismerője, Alfred von Gutschmid ill. Ernst E. Herzfeld századunk harmincas éveiben megállapította: a parthus - indiai király, Gundaphor vagy Gondopharnész neve rejtőzik, aki az ugyancsak apokrif Tamás aktákban is szerepel.

19 A Tamás-akták-al a Kr. u. 3. században jegyezték le Edessában, szír nyelven, a 4. században lefordították görögre majd abból latinra, de van etióp és örmény változata is, de ezek kihagytak bizonyos részeket az eredetiből, különösen a manichaeus hatást mutató beszédeket, megmaradtak viszont az apostol útjaira, tevékenységére vonatkozó részek. Az eredeti forma csak egy 4-5. századi sínai palimpszeszt kódexből rekonstruálható. A keleti mágus és az uralkodó nevének nyelvi egyezésén kívül egy múlt századi régészeti leletet is meg kell említenünk. 1833-ban egy bizonyos Charles Masson ásatásokat végzett a Kabul völgyben, s talált számos arany-, ezüst- és rézpénzt. Némelyiken felirat is volt, mégpedig egy bizonyos Vindapharna-é, (jelentése perzsául: „a dicsőség bajnoka"), de előfordult szír nyelvi alakban is Gudnaphar-ként, görögül Hindopherészként. Ez a név viszont igen hasonlít a fent említett névalakokra, s nem más, mint a Gondopharnész, aki a „nagy királynak, a királyok leghatalmasabb királyáénak neveztette magát, s a Kr. u. 16—45-ig uralkodott egy meglehetősen nagy térségben, ami a mai Irán, Afganisztán és Északnyugat-India területének felel meg.

20 De az ilyen tetsztős egyezésekkel óvatosan kell bánni. A Tamás legendának könyvtárnyi irodalma van, sokan foglalkoztak természetesen az indiai vonatkozásokkal is. Közülük most a jezsuita Joseph Dahlmann figyelmeztetésére hivatkoznék, eszerint sokszor a monda szövetébe valóságos történeti személyek, földrajzi helyek és események szövődnek, s ezáltal a történeti hitelesség látszatát keltik.

21 De a kérdés továbbra sincs eldöntve. Valószínű tehát, hogy János pap legendájának közkedveltsége nem lett volna olyan nagy, ha nem kapcsolódott volna össze a Szent Tamásról szóló hagyo371