AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - W. Salgó Ágnes: János pap országa. Barangolás könyvek között egy legenda nyomában

Szandzsáréból van képezve, így említik a vele harcban álló testvéreit (1118-ig), majd pedig azok fiait. Szandzsar fő területe a khoraszani magas fennsík volt, ehhez kapcsolódott a Kaszpi-tó és az Oxus közötti Horezm, amelyek különböző uralkodókhoz tartoztak. A Kaszpi-tóra való kijárás miatt különösen fontos volt Horezm, s ezt Barkiarok 1097-ben egy bizonyos Mohammednek adta át, aki viszont függetlenítette magát. Őt 1127 után Atsziz követte a trónon 1155-ig. Szandzsar megölette Atsziz fiát, s ez okozta a háborús konfliktust. Horezm ura, Atsziz, ekkor segítséget kért a karakitáj ok királyától, még bizonyos területszerzéssel is kecsegtette. A szeldzsukok seregét 1141. szeptember 9-én, valószínűleg a mai Szamarkand közelében véres csatában megverte a karakitájok fejedelme. A csata leírása megtalálható Ibn Al-Athir, arab történetírónál, aki szerint viszont a győztesek nem voltak igazhitűek vagyis mohamedánok. Ugyancsak tőle tudjuk, hogy a győztes, a közép-ázsiai karakitáj királyság megalapítója, a kínai műveltségű Yeh-lü Tashih volt. A vallása szerint viszont aligha lehetett keresztény, Ibn Al-Athir manichaeistának mondja, a kínai források pedig egyértelműen buddhistának tartják. A csata az arab történetíró szerint iszonyúan véres volt, Szandzsar seregéből százezren estek el, közöttük volt tizenkétezer előkelő és négyezer asszony. A szultán feleségét is elfogták, de maga Szandzsar el tudott menekülni.

13 A véres csata híre gyorsan elterjedt, mégpedig valószínűleg a kereskedők közvetítésével, akik az Antiochiát Bagdaddal illetve Közép-Ázsiával összekötő karavánutakon közlekedtek. Mivel a korabeli közvélemény tudott az Ázsiában létező keresztényekről, mi sem természetesebb, mint hogy az ellenséges szeldzsuk uralkodó legyőzője a nyugati hagyományban kereszténnyé vált. Papként való szerepeltetésére is van magyarázat, hiszen a távol-keleten elszórtan élő, kisebb-nagyobb keresztény közösségekbe olykor csak több évtized elteltével jutott el püspök, s hogy ne maradjanak pap nélkül, szokásban volt, hogy szinte valamennyi férfit, sokszor még gyermekként, pappá szentelték.

14 A János név keletkezésére is születtek magyarázatok. Gustav Oppert a Der Presbyter Johannes im Sage und Geschichte című, egyes részleteiben túlhaladott munkájában azt feltételezte, hogy Yeh-lü Tashih-nak a titulusa, a kukhan vagy gurkhan a szír nyelvben Juchananná változott, s ebből már csak egy lépés a Johannes.

15 Zarncke ezzel szemben viszont arra figyelmeztet, hogy az elmúlt korokban még hasonló hangzás sem volt szükséges a nyugati név adásához, hanem egészen önkényesen adtak a történetírók európai neveket a jelentős keleti személyeknek.

16 A Freisingi Ottó leírásában szereplő smaragd jogar nem szorul különösebb magyarázatra. A mesés gazdagságot kifejező keleti képek egyike, számos párhuzamát lehet fellelni a perzsa, arab, indiai irodalomban. Valóság és mese keveredik tehát a titokzatos kelet karavánútjai mentén. De Freisingi Ottó nem sokat akart időzni a mesés elemeknél, szűkszavúan zárja mondandóját: „No, de ebből elég ennyi." Bár ő maga is részt vett a 2. keresztes hadjáratban, aminek során többen is reménykedtek a távoli keletről ér370