AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Kégli Ferenc: Könyvek, térképek és zeneművek kurrens nemzeti bibliográfiái a dualizmus korában - különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtárra 1867-1918

valamint a Műegyetem könyvtára, továbbá a Fővárosi Könyvtár mindenkori vezetőit jelöljék ki. Fejérpataky elképzelése szerint az „előkészítő bizottság munkája a program megalkotásával sem szűnnék meg, amennyiben ez volna hivatva a majdan meginduló bibliográfiai mű fölött irányítást és ellenőrzést gyakorolni".

114 Nincs nyoma annak, hogy e bizottság megalakult volna. Szabó Ervin, a Fővárosi Könyvtár igazgatója 1911 elején, Az Irodalom című folyóiratban megjelent tanulmányában, foglalkozva a hazai bibliográfia szükségességével, említést sem tett arról, hogy egyáltalán létezne az 1712 utáni retrospektív, továbbá a kurrens nemzeti bibliográfia megvalósításának a terve. Meggyőződése viszont, hogy „sehol a világon nem kelne el annyira az olvasóközönség intenzívebb bibliográfiai kiszolgálása és iskolázása, mint épen Magyarországon. [...] A jó bibliográfia nem csupán üzleti dolog, reklám alkalom a kiadók és könyvkereskedők számára [...] hanem ennél sokkal több: a szellemi élet és különösen a tudományos munka nélkülözhetetlen segédeszköze." Bemutatva a pozitív külföldi példákat, arra a következtetésre jut, hogy „egyik legnagyobb hiánya a magyar bibliográfiának, hogy a kurrens irodalmat nem regisztrálja tárgyi szempontból. És ez főként a könyvkereskedők és a kiadók kára. De kára a magyar kultúrának is [...]"

115 Bár hazai viszonylatban megrekedni látszott egy korszerű, a tudományos szempontokat is kielégítő kurrens nemzeti könyvészet megvalósításának az ügye, nemzetközi szintű javaslatok továbbra is születtek. A Magyar Könyvszemlé-ben Áldásy Antal, a Széchényi Könyvtár őre számolt be a Brüsszelben, 1910. augusztus 28-3l-e között megrendezett nemzetközi levéltári és könyvtári kongresszusról. Többek között leírta, hogy a könyvtári szakosztályában Paul Ötlet, a kötelespéldány törvényi szabályozásának kérdéséhez nyújtott be egy indítványt. Az indítvány arra vonatkozott, „hogy minden államban történjék intézkedés arra nézve, hogy az újonnan megjelenő nyomdatermékekről lehetőleg teljes jegyzék készüljön. Ez a jegyzék, illetve központi nyilvántartás (enregistrement) bibliográfiai czélokat, a szerzők jogvédelmét és a könyvtárak érdekeit volna hivatva szolgálni."

116 Hazánkban az Ötlet által indítványozott állami intézkedésre nem került sor, s a Széchényi Könyvtár továbbra sem volt önmaga erejéből alkalmas a kötelespéldányként beérkező, újonnan kinyomtatott könyvek, térképek, vagy zeneművek teljes bibliográfiájának rendszeres közzétételére. Valójában a folyamatos könyvtári feldolgozásra sem volt képes, mert például az 1907 eleje és 1909 vége között eltelt három évben a könyvtár Nyomtatványi osztálya - az apró nyomtatványokat nem számítva - összesen 43 577 db dokumentummal gyarapodott (ebből 35 876 db, vagyis 82% volt a kötelespéldány) de ezen három év alatt a feldolgozott nyomtatványok száma a gyarapodásnak nem egészen a felét, mindössze 21277 db dokumentumot tett ki.

117 Ebben az időszakban a nyomdáktól kötelespéldányként beküldött könyvek átlagosan csak a beérkezéstől számított egy év múlva álltak a használók rendel248