AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Kégli Ferenc: Könyvek, térképek és zeneművek kurrens nemzeti bibliográfiái a dualizmus korában - különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtárra 1867-1918

nyomdai kötelespéldányok feldolgozásával készül, hiszen ez jó alkalom lett volna a kötelespéldány-szolgáltatás tudományos funkciójának hangoztatására. Az összeállító, ugyanúgy mint a korábbi könyvkereskedői bibliográfiai vállalkozások szerkesztői, a szerzőkhöz, illetve a kiadókhoz fordul a kiadványok beküldését kérve a teljesség érdekében. A beérkező kötelespéldányok elvben a teljes hazai nyomtatványtermés feletti áttekintést biztosíthatták volna, azonban ismeretes, hogy a nyomdák egy része nem tett eleget törvényi kötelezettségének. Az 1867-es kiegyezéskori jogszemlélet következtében az 1867. július 17-i igazságügyminiszteri rendelet a sajtóról szóló 1848. évi XVIII. t.-c. léptette ismét hatályba. Ennek értelmében a nyomdáknak a két kötelespéldányból az egyiket sajtórendészeti célra a közvádlónak, a másikat pedig a helyi hatóságon keresztül a Nemzeti Múzeum könyvtárának kellett eljuttatniuk.

37 Fraknói már a múzeum igazgatójához írt első jelentésében kitért arra, hogy a nyomdák e kötelességüknek hiányosan felelnek meg. Véleménye szerint olyan új törvénytől lehetne eredményt várni, amely pénzbírsággal fenyegetné a kötelespéldányok szolgáltatásának elmulasztásával törvényt sértő nyomdákat.

38 A törvény a kőnyomatos kiadványokra is vonatkozott, de amint az 1876-77-es könyvtárőri jelentés jelzi, ilyent évek óta nem küldtek be.

39 A Nemzeti Múzeum újjászervezésére vonatkozó javaslatot megfogalmazó országos bizottság is szükségesnek tartotta a könyvtárral kapcsolatban megemlíteni, hogy „a nyomdák nagy része, főként a vidékiek, nem teljesítek kötelezettségöket s gyakran 5-6-szor is felszólíttatnak s mindezen reclamálás eredménytelen marad".

40 Majláth Béla szintén többször megemlíti évi jelentéseiben a beszolgáltatás hiányait, a sajtótörvény kiegészítésének, a hanyag nyomdatulajdonosok elleni fellépés lehetőségének a szükségességét.

41 A könyvtár 1885-86. évi jelentésében Csontosi János többek között utal arra, hogy a nyomdák abbahagyták a zeneművek megküldését.

42 A könyvtárba érkezett kötelespéldányok tehát nem nyújtották a dokumentumok teljességét, a bibliográfia szerkesztőjének, ha teljességre kívánt törekedni, akkor egyéb forrásokat is figyelembe kellett volna vennie. Hogy ezt alkalmanként megtette, arra abból az 1890. évi könyvészetben található megjegyzésből következtethetünk, mely szerint a kimutatásban „azon hazai nyomdatermékek, melyeket mint köteles-példányokat a M. N. Múzeum könyvtárába az illető nyomdák be nem küldtek, vagy melyeket a napi sajtó nem sorolt fel, felvéve nincsenek".

43 Ez azt bizonyítja, hogy a szerkesztő, a bibliográfia kiegészítése érdekében figyelemmel kísérte a napilapoknak az újonnan megjelenő könyvekre vonatkozó közleményeit. A címleírások mai szemmel is megfelelő részletezettségűek. Tartalmazzák a szerző, cím, alcím, közreműködő, kötetjelzés és a kiadás adatait, a sorozatcímet, a megjelenés helyét (ha nem budapesti kiadvány), a kiadó, vagy a terjesztő bizományos nevét (csak az előbbiek hiányában a nyomdát), a méretet ívrétben, a terjedelmet és az árat. A megjelenés éve csak abban a néhány esetben fordul elő, amikor az eltért a jegyzék címében feltüntetett évtől. A műről annotáció 226