AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)
II. Az OSZK történetéből és munkájából - Kégli Ferenc: Könyvek, térképek és zeneművek kurrens nemzeti bibliográfiái a dualizmus korában - különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtárra 1867-1918
„Szakmutató"-ban szerepelnek, az azonosításhoz elégséges rövidített leírással. (A szakmutató Tbldy Ferencnek, az akadémiai könyvtár vezetőjének a tanácsai alapján készült. 23 ) A szakmutatót egy szerzői, közreműködői Névmutató követi, ahol a közreműködőket (fordítók, sajtó alá rendezők) * jelöli. Mivel a lap folyamatos oldalszámozású volt, a két mutató tételeinél az oldalszám a hivatkozás. (Egy, az 5. számban közzétett olvasói észrevétel javasolta az egyes tételek sorszámmal való ellátását, mivel ez megkönnyítené a későbbiekben a leírt műre való hivatkozást. Javasolja továbbá, hogy kerüljön közlésre minden lap vagy folyóirat - ugyanúgy sorszámmal megjelölve - s a későbbiekben elég volna a megváltozott adatokat a sorszámra való hivatkozással kiigazítani.) Az 1875. évi anyaghoz önálló szakmutató tartozik (nyomdahibásan az 1874. évfolyamnak írva), a névmutató közzététele viszont ezúttal elmaradt. íme előttünk áll az az egyik lehetséges alapszerkezet (havonkénti betűrendezett jegyzék, éves névmutatóval és részletesen kidolgozott betűrendes tárgymutatóval), melyet ha következetesen alkalmaztak volna az elkövetkező években, akkor egy ebben a formában létrejövő, mennyiségileg és műfajilag teljességre törekvő kurrens nemzeti bibliográfia nemzetközileg is elismert szintre emelkedhetett volna. Márki csak az 1874 szeptemberi, 9. számtól vállalkozott a Hazai nem-magyar irodalom című rovat megindítására, melyben francia, héber, horvát, latin, német, román és szlovák nyelvű hazai nyomtatványok találhatóak. Ugyanakkor a hazai íróktól származott, vagy tőlük fordított, illetve hazai vonatkozással bíró, de külföldön nyomtatott kiadványok leírását már az első számtól kezdve közli a Hazánkat érdeklő külföldi könyvek című részben. Valójában elmondhatjuk, hogy kurrens nemzeti bibliográfiai irodalmunk szinte minden területe - ha elemeiben is, de magas színvonalon - megtalálható az Irodalmi Értesítő-ben. A fentieken kívül az 1874. 10. számban az első félévben megjelent magyar könyvekről írt bírálatok és ismertetések jegyzékét hozza, külön kimutatva az összesen 150 cikket író szerzők névsorát; ugyanebben a számban megkezdi a tanodái értesítők leírását, feltüntetve a bennük található értekezéseket; az 1875. 5. számban megindítja az az évben alapított magyar lapok bemutatását: a címleírást a főbb cikkek közlése és a program ismertetése kíséri. A szorosan vett kurrens bibliográfiai jegyzékeken kívül a lap szakbibliográfiai szemletanulmányokat, könyv- és könyvtártörténeti cikkeket, könyvtárakra vonatkozó híradásokat, könyv- és újság-statisztikákat adott közre. A 250nél nem több előfizető azonban nem tudta a lapot fenntartani, így az 1875 decemberével megszűnt. Természetesen, amint a korábbi egyéni kurrens bibliográfiai vállalkozások, úgy ez utóbbi sem volt képes a hazai nyomtatványok teljességéről számot adni. Saját statisztikája szerint 1875-ben 850 hazai művet (ez valamivel több mint 900 kötet lehetett) írt le, ugyanakkor a Széchényi Könyvtár az évi nyomdai kötelespéldány-gyarapodása ennek több mint háromszorosa, 2994 kötet volt. 24 Márki Sándor tudatában volt korlátainak. 1875 májusában a lap anyagi nehézségeiről írva 222
