AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Kégli Ferenc: Könyvek, térképek és zeneművek kurrens nemzeti bibliográfiái a dualizmus korában - különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtárra 1867-1918

meg, hogy a könyvtár éves gyarapodásáról nyomtatott pótkatalógusokat tehessen közzé. Szándéka szerint e katalógusok nemcsak a saját beszerzéseket, hanem az Egyetemi Könyvtárba beküldött kötelespéldányok címanyagát is tartalmazták volna. E pont utal arra, hogy az alapítást követően az új intézmény (mint Országos Könyvtár) szintén részesül a kötelespéldányokból, így a kiegészítésként beszerzett régi műveket, valamint az újonnan megjelent nyomtatványokat tartalmazó pótkatalógusok az alapkatalógussal együtt magukba foglalhatják a teljes nemzeti nyomtatványtermést.

3 A Széchényi Országos Könyvtár gyarapodásáról mindössze két pótkatalógus jelent meg, az első 1803-ban, a második 1807-ben. A nyomtatott kötetkatalógusokban a betűrendes részt egy szakrendi rész követi. A gyűjteményes munkák analitikus feltárást kaptak, s felvételt nyertek a tudományos értékű folyóiratcikkek is. A könyveken kívül megtalálhatók a katalógusokban a kisnyomtatványok, a kalendáriumok, az évkönyvek, a név- és címtárak továbbá a folyóiratok és a hírlapok címleírásai. A gyűjtőkörbe tartozó dokumentumtípusok teljessége, a következetesen alkalmazott tartalmi és formai megoldások, valamint az alapító okiratban vállalt kiadási kötelezettség csirájában magukban foglalták egy, a nyomtatványok minden fajtájára kiterjedő kurrens általános nemzeti bibliográfia kialakulásának és kiteljesedésének a lehetőségét. A pótkötetek sorozatának megszűntével azonban ez az esély elveszett, ugyanis a következő pótkötet (Széchényi sürgetése ellenére) már nem készült el. Széchényi komolyan vette az alapító okirat 2. pontjában önként vállalt kötelezettségét, annyira, hogy az 1820-ban kelt végrendeletében fiait bízta meg, hogy folytassák a katalógusok közreadását.

4 E jegyzékek további kiadása azonban elmaradt, sőt a nyomtatványokkal kapcsolatos műhelymunka oly mértékben szorult hátrányba az elkövetkező évtizedekben, hogy a könyvtár nyomtatványállománya - Széchényi nemzeti gyűjteménye, illetve a segédkönyvtárként használt Széchényi-féle soproni téka kivételével - feldolgozatlan állapotban érte meg az 1867-es kiegyezést. Rendezetlen és feltáratlan volt kb. 3600 köteg hírlap, 20 000 aprónyomtatvány, a gyűjteménybe került nagy magángyűjtemények összesen mintegy 64 600 kötete, továbbá az évtizedeken keresztül fölhalmozódott nagy tömegű kötelespéldányanyag.

5 Megállapítható tehát, hogy a Széchényi által alapított könyvtárnak (ekkor már mint a Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Országos Könyvtárának) az a feladatköre, hogy a hazai és hazai vonatkozású nyomtatványok gyűjtése és megőrzése mellett a nemzeti bibliográfia műhelyévé is váljék, az elégtelen feltételek következtében évtizedeken keresztül a háttérbe szorult. Háttérbe szorult ugyan, de nem felejtődött el! A kiegyezést követően a Nemzeti Múzeum a könyvtárral együtt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium irányítása alá került. Az igazságügyminiszternek a sajtótermékek kötelespéldányainak beküldésével is kapcsolatos, 1867. július 17-ei rendelete nyomán Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter december 20-án e tárgyban (15.856/1867. szám 214