AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: A Széchényi Könyvtár állományának alakulása 1867-1874 között

értői bizottság kiküldésével alapos helyzetfelmérést rendelt el. Ennek eredménye volt Szász Károly ismert jelentése, amelynek nyomán Eötvös is úgy foglalt állást a parlamentben 1870. február 26-án, hogy sem az összevonás, sem a külön-külön való kiegészítés nem járható út. A három könyvtár jellege, rendeltetése különböző s további fejlesztésüket úgy kell megvalósítani, hogy azok hárman együtt alkossák az országos könyvtárat. Gyűjtőkörük és állományuk tehát egészítse ki egymást s így képezzenek egy egyetemes jellegű könyvtárat.

98 Az „országos könyvtár" eszméje azonban ezzel nem volt eltemetve: pénzügyi okokból, takarékossági szempotokra hivatkozva még többször foglalkoztak vele. A parlamentben nem egy olyan állásfoglalás született, amely szöges ellentétben állt azzal a következtetéssel, amelyre Eötvös József eljutott." Újra és újra megkérdőjelezték tehát a Széchényi Könyvtárnak nemcsak kizárólagos hungarika gyűjtőkörét, hanem önálló létét is. A vallás- és közoktatásügyi miniszter - ekkor már Trefort Ágoston - 1873 októberében is ankétot hívott össze a három budapesti könyvtár ügyének rendezésére.

100 Az ankét szakértő bizottságot küldött ki, amelynek tagjai Szabó Károly, Hunfalvy Pál és Horváth Árpád voltak. Véleményük summázatát a Fővárosi Lapok-ból ismerjük: „Az enquéte abban állapodott meg, hogy Pest három főkönyvtárának saját jellege legyen: a múzeumi főleg a Magyarországon és hazánkról írt könyveket tartalmazza ..."

101 A kérdéssel való többszöri foglalkozás is azt bizonyítja, hogy makacsul tarthatták magukat a fentiekkel ellenkező vélemények is. Ezt támasztja alá Mátray Gábor, aki éppen ekkor, 1873 végén írja egy, a minisztériumnak szánt évi jelentésében, Pulszky Ferenchez címezve a következőket: „Végre a Múzeumi Könyvtár mostani rendezése folytán kötelességemnek érzem Ngod kérni, méltóztassék most, midőn még nem volna késő, az utódok netaláni vádjának elkerülése, tapasztalt hazafiúi figyelmére méltatni, sőt hathatós pártolása alá venni gr. Széchényi Ferenc alapítványi levelét; melyekből, valamint az általa kinyomtatott Catalogusokból is világosan kitűnik a Múzeumi Könyvtárnak rendeltetése, körének terjedése és határa. Kitűnik azokból, hogy a példátlan hazafiságú grófnak nem volt szándoka egyetemes, hanem magyar könyvtárral ajándékozni meg a hazát, vagyis oly tudományos művek készletével, melyek ne csak szoros értelemben vett Hungaricákat, hanem az ezekkel rokon, és a hazai viszonyokra vonatkozó, nemcsak a jelenleg magyar korona alá tartozó, hanem még a régi hasonló, sőt a szomszéd örökös tartományok és törökországi tartományiakat is ide értve, foglalják magukba. Gróf Széchényinek tehát volt alapos oka nem akarni Pesten egy második s iszonyú költséget igénylő egyetemes könyvtárt alapítani, hanem csak egy külön magyar könyvtárt, melyben minden, mi hazánkra s viszonyainkra vonatkozik, központosítva legyen. ... Ezen eszme után indultak az alapító gróf szándokát jól ismerő s még életében kinyomtatott Széchényi catalogusok tudós compilatorai, valamint a gróffal egyidejűleg élt múzeumi igazgatók s a két eddigi Őrei, kik nem voltak oly dőrék, hogy ne tudták volna, mi szándoka volt a dicső alapítónak. ... Ha tehát gr. Széchényi ala206