AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: A Széchényi Könyvtár állományának alakulása 1867-1874 között

dozatkészsége. Ez a tendencia közvetlenül a kiegyezést követő években még nem szembeszökő, hazafias lelkesedésből még sokan kívánják gyarapítani a nemzet könyvtárát. Az adakozók társadalmi rétegződése azonban megváltozott. Túlnyomó többségük értelmiségi s egyre kevesebb a birtokos nemes. Az adományok között már ritkábban fordul elő értékes régiség és szaporodik azok száma, akik saját művüket küldik el. Az egyéni adakozók rovására egyre több az ajándékozó intézmény és testület, ezek is jórészt saját kiadványaikkal jelentkeznek. Szerény mértékben megjelennek küldeményeikkel a külföldi intézmények is. A könyvtár egyelőre valamennyit ajándékozónak fogja fel, nemzetközi kiadványcserére a feltételek még nem adottak. Minden ajándékot elfogadtak, így gyűjtőkör-idegen elemek is keveredtek az állományba. Mindenesetre a könyvtár gyarapodásában az ajándékozásnak már nincs az a meghatározó szerepe, mint volt a század első felében. Két kiemelkedő adomány mégis van: az egyik Kölcsey Ferenc könyvtára az utódok jóvoltából, a másik négy korvina Ferenc József révén, a török szultán nagylelkűségéből. Mai értelemben vett kidványcseréről még nem beszélhetünk. Néhány csereügylet van, amelynek keretében duplumpéldányokért a könyvtárból hiányzó műveket szereznek be. Az államtól kapott komolyabb természetbeni juttatás a feloszlatott m. kir. Helytartótanácsnál talált nyomtatványok, kéziratok és oklevelek, amelyek hatósági intézkedéssel kerültek a könyvtárba. Az összgyarapodásról - tekintetbe véve a kötelespéldányok naplózásának már említett ingadozó gyakorlatát - valós képet tükröző, számszerű adatot adni igen nehéz. A három másik beszerzési forrásról azonban (vétel, ajándék, állami juttatás) már megközelítő pontossággal állapítható meg, hogy a nyolc év állományi növekedése mintegy 32 000 db volt, nyomtatványok és kéziratok együtt. Ha ehhez hozzávesszük a kötelespéldányok évi 2-3 ezres darabszámát, már tekintélyes gyarapodásról beszélhetünk. Ez a gyarapodás azonban tartalmában nem fedte le azt a kört, amit a könyvtárnak be kellett volna szereznie, feldolgozási kapacitását viszont már meghaladta. Gyarapításról lévén szó, nem kerülhetjük meg a gyűjtőkör kérdését. Bármennyire is kézenfekvő volt a könyvtár alapításától kezdve, folytatva egy több mint fél évszázados gyakorlaton át, hogy a könyvtár kizárólagosan hungarika könyvtár, amely nem magyar vonatkozású külföldi műveket csak segéd-, ill. kézikönyvtári jelleggel gyűjt, éppen ezekben az években vált kérdésessé ezen elvek kizárólagossága. Ekkor merült fel egy nagy, egyetemes jellegű, tudományos könyvtár létrehozásának terve az ország fővárosában. A korabeli viták ezt az óhajtott intézményt „országos könyvtár" névvel jelölték. Megvalósításának kétféle elképzelése élt: vagy a három budapesti könyvtár - a múzeumi, az egyetemi és az akadémiai - összevonása, vagy a három közül valamelyiknek országos könyvtárrá való fejlesztése révén. Mindhárom könyvtár párhuzamos fejlesztését takarékossági okokból elvetették. Maga az egyetemes könyvtár eszméje tulajdonképpen Eötvöstől származott, aki azonban mielőtt javaslatát az országgyűlés elé terjesztette volna, szak205