AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: A Széchényi Könyvtár állományának alakulása 1867-1874 között

hosszas levelezéssel 16-17. századi magyar eredetű szerzők zeneműveit „és egyéb magyar szellemű régi zeneműveket" szerzett be. Ebből sajnos nem derül ki, hogy eredeti darabokat vagy másolati példányokat szerzett a könyvtárnak, valamint az sem, hogy milyen ellenszolgáltatást nyújtott ezekért a könyvtár, ill. hogy egyáltalán adott-e értük valamit. Az említett levelezés iratai sem találhatók a könyvtár irattárában. Egyetlen további információ, hogy a kapott zeneművek kiválóbb darabjait Mátray „a nemzeti zenede által a közönség élénk tetszésére elő is adatta".

97 ÖSSZEFOGLALÁS ÉS A GYŰJTŐKÖR KÉRDÉSE A kiegyezés után a kötelespéldány-szolgáltatás terén a törvényi szabályozás megfelelő kereteket biztosított arra, hogy a Széchényi Könyvtár hozzájusson a hazai irodalmi terméshez. Az Eötvös József vezette minisztérium figyelme arra is kiterjedt, hogy a könyvtár a nyomdáktól olyan kimutatásokat kapjon, amelyek a hiányok megállapításának és a hazai könyvészet összeállításának alapjául szolgálhattak volna. A törvény szankcionálásának hiánya azonban továbbra is a nyomdák, sőt a hatóságok hanyagságának, nemtörődömségének kedveztek, s a könyvtár újra és újra reklamálásra, ill. vétel útján való hiánypótlásra kényszerült. Az alkotmányos korszak helyreállta s ennek nyomán a nemzeti önudat erősödése jobb eredményeket hozott ugyan a beszolgáltatás terén, mint az előző korszakok, de a teljességtől mindez még igen távol állt. Látványos fellendülést a vétel útján beszerzett dokumentumok tekintetében mutathatott fel a könyvtár. Míg régebben rendszeres vásárlásra csak a Széchényi Lajos-féle alapítvány évi 420 forint kamata szolgált, 1870-től kezdve a Magyar Nemzeti Múzeum, mint a költségvetés által fenntartott állami intézmény könyv- és folyóirat vásárlására évi 7500 forintot kapott. (Az összeg együttesen szolgálta a Széchényi Könyvtár és a Múzeum egyes osztályai kézikönyvtárainak gyarapítását.) Ehhez járult még az 1869-1874 közötti években mintegy 18 000 forint rendkívüli dotáció, amely több értékes gyűjtemény megvételét tette lehetővé, így pl. a Farkas Lajosét, Jászay Pálét, Vörös Antalét, Tunyogi Józsefét. A Széchényi Könyvtár végre olyan aktív vételi politikát folytathatott, amely már nemcsak a napi vásárlásokat növelhette meg jelentősen, hanem versenyképessé tette az intézményt a régiségeket és ritkaságokat tartalmazó nagyobb gyűjtemények megszerzésében is. Más kérdés, hogy az állomány hiányai mind a hungarikumok, mind az egyetemes tájékozottságot elősegítő külföldi művek terén még mindig igen nagyok voltak s ezek bepótlására a fenti összegeknek többszöröse sem lett volna elegendő. A rendekezésre álló források tekintetében az előző korszakhoz képest mindenesetre ugrásszerű volt a fejlődés s a könyvtár élni is tudott a lehetőségekkel. Amilyen mértékben nőtt az állam szerepvállalása az intézmény fenntartásában, olyan mértékben csökkent a század utolsó harmadában a társadalom ál204