AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: A Széchényi Könyvtár állományának alakulása 1867-1874 között

kor mások a Múzeum ügynökeinek adják ki magukat s így sok értéket felvásárolnak vidéken.

68 A kiegyezést követő első nyolc évben a rendelkezésre álló pénzügyi források: a Széchényi Lajos-féle alapítvány, a Nemzeti Múzeumi Alap, majd ez utóbbinak megszűnte után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által biztosított rendes évi keret és a majdnem rendszeresnek mondható rendkívüli állami dotációk az előző korszaknál lényegesen aktívabb vételi politikát tettek a könyvtár számára lehetővé. Az intézmény élt is ezzel a lehetőséggel, számos régi és korabeli hungarikummal, valamint egyéb külföldi művekkel, elsősorban kézi- és segédkönyvekkel gazdagította állományát. A vételből származó gyarapodás 1867-1874 között: Nyomtatvány Kézirat Széchényi Lajos-féle alapítványból 1724 14 Egyéb forrásból 6664

(

*

> 8811 8388 8825 * ' Ebből óvatos becslés szerint is kb 4400 db a kisnyomtatvány (Vörös Antal-féle és Tunyogi József-féle gyűjtemények). A mintegy 4400 db kisnyomtatványt leszámítva, a vásárolt könyvek kötetszáma tehát kb. 4000 volt, ami 500 kötetes évi átlagnak felel meg. Ez nem sok, hazai átlagnak sem, európai átlaghoz mérten pedig igen kevés. Tekintélyesebb a közel 9000 darabot kitevő kéziratgyarapodás. Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy ennek tekintélyes hányada oklevél volt, ami végső soron mint levéltári dokumentum, idővel az Országos Levéltár és nem a Széchényi Könyvtár Kézirattárának állományát gyarapította. AZ AJÁNDÉKOZÁS ÚTJÁN TÖRTÉNT GYARAPODÁS A könyvtár gyarapodásában továbbra is fontos szerepet játszott az ajándékozás, többé azonban már nem volt meghatározó tényező, mint az 1867-et megelőző időszakban. 1867-1874 között évi 50 és 60 között mozgott az ajándékozók száma s az 1867-es évben volt a legmagasabb: 63 fő. Ekkor az egyéni és intézményi/testületi ajándékozók aránya 58 : 5, amely később - az állami-társadalmi szervek fokozatos kiépülésével, a külföldi kapcsolatok szaporodtával, ugyanakkor a személyes hazafiúi lelkesedés lanyhultával - kiegyenlítetté vált s az 1874-es évre az egyéni ajándékozók száma már alig valamivel haladta meg az intézményekét (29 : 23). Az ajándékok elfogadásánál nem érvényesültek azok a gyűjtőköri elvek, amelyeket a vételnél már betartottak, vagyis a hungarika- és a segédkönyv-jellegű anyag előnyben részesítése. Általában mindent elfogadtak, amit adtak, lett 195