AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: A Széchényi Könyvtár állományának alakulása 1867-1874 között

ráért (Kolozsvár, 1858) 5 forint 30 krajcárt kellett fizessenek. A vásárlások zömét azonban mégis a külföldi hungarikumok, valamint kézi- és segédkönyvek tették ki. A művek nagyrészt német nyelvűek, a kifejezetten hungarika-anyag mellett található austriaca és germanica is. A történettudomány dominál, de vettek nyelvészeti, földrajzi és művészeti tárgyú kiadványokat is. Szépirodalomból kizárólag hungarikumokat találunk, pl. Petőfit angolul, Jókait németül. Példák a történeti jellegű hungarikumokra: Ignaz Fressler: Die Geschichte der Ungern ... (Leipzig, 1847/50), Arthur Görgey: Briefe ohne Adresse (Leipzig, 1867). Általános jellegű történeti művek többek között a Geschichtskalender évi kötetei 5,40-ért, J. G. Kohl: Die Völker Europas (Hamburg, 1868) 7,20-ért. (Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy bel- és külföldi ár között nincs jelentős eltérés; értékben, terjedelemben azonos művek ára alig valamivel magasabb külföldi mű behozatala esetében.) A segédkönyvek közül említésre méltók: Bildatlas zu Brockhaus Lexicon, Spaners Conversations lexicon, Staatslexikon, Wurzbach: Biographisches Lexikon, Ritter's geographisch-statistisches Lexikon, Lexicon serbicum, Nouvelle biographie generale. (Utóbbi egyes kötetei 2,10-be kerültek.) A Széchényi Lajos-féle alapítványból vásárolt művek gondos válogatásra utalnak, nincs közöttük gyűjtőkör-idegen elem. A frissességre jellemző, hogy pl. Horn Ede közgazdász Ungarns Finanzlage c. Bécsben, 1874-ben megjelent művét még ugyanazon évben megvásárolták. Az évi 420 forint azonban semmiképpen sem volt elegendő arra, hogy a külföldi hungarikumok és a külföldről beszerzendő kézi- és segédkönyvek mellett még a hazai irodalom hiányait is ebből pótolják. Mátray Gábor már 1868-ban leszögezte, hogy „a mostani összeg annyira sem elegendő, hogy legalább a külföldön megjelenő s hazánkra vonatkozó műveket lehessen megvenni, holott pedig ezekre kell most leginkább s különös figyelmet fordítanom, nehogy utóbb megszerezhetetlenekké váljanak."

38 1870. jan. 3-i jelentésében Mátray rendszeres évi pénzösszeg biztosítását sürgette a hiányzó hungarikumok pótlásására.

39 1872-es jelentésében e célra még további évi 1000 forint fordítását kérte.

40 1873 decemberi jelentésében már annak eldöntését tartotta szükségesnek, hogy a rendelkezésre álló pénzt előbb a magyar vonatkozású és a könyvtárból hiányzó régebbi vagy az újabb kiadványok beszerzésére költsék-e? Felmerült Mátrayban az is, hogy nem volna-e tanácsos a pénzt inkább az újonnan megjelenő belföldi könyvekre költeni, mivel a könyvtár fő rendeltetése mégiscsak a hazai irodalom teljességének a gyűjtése és a könyvtár a kötelespéldány-szolgáltatás hiányosságai miatt nem tud e rendeltetésének megfelelni.

41 Mátray tehát a vásárlásokban rangsorolást, valamiféle vételi politika kialakítását szorgalmazta. Az új főhatóság a takarékosság jegyében éberen őrködött minden fillér elköltésén. 1868-ban a Széchényi Lajos-féle alapból történt előző évi vásárlásokról beterjesztett számlákkal kapcsolatban több észrevételt tettek s Mátray Gábor könyvtárőrt igazoló jelentés írására szólították fel.

42 A minisztérium kifogásolta egy hazai kézikönyv második példányban való megvételét, a Közhasznú esméretek tára (1830) túl magas vételárát. A könyvtárőrt az antikvár jegyzékek 188