AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: A Széchényi Könyvtár állományának alakulása 1867-1874 között

folyóiratok és hírlapok beérkező számait ugyanis darabszám írták be s ha egy címből évente tízszer küldtek, akkor az tíz különböző helyen szerepel, minden szám külön darabnak véve. Később viszont nem ezt a gyakorlatot követték, hanem azt, hogy az egy címből egyszerre beérkező 3-4-5 számot egy egységként írták be. Mindezek figyelembevételével a korabeli szerzeményi naplók számadatai csak nagy óvatossággal kezelhetők és összesítésük nem ad valósan értékelhető eredményt. Összegzésként megállapítható, hogy részben hanyagságból, vagy a törvények nem tudásából, részben a kellő állampolgári fegyelem hiánya és az államigazgatás kezdetleges szervezettsége folytán a kötelespéldány-szolgáltatás korántsem volt teljes. Törvényekben, rendelkezésekben nem volt hiány, de az előírások be nem tartását a törvény nem szankcionálta. így csak a hatósági jogkörrel nem rendelkező nemzeti könyvtár panaszai és reklamációi tudtak időről időre némi eredményt elérni, a nemzeti irodalmi termés hiányait úgy-ahogy pótolni. A VÉTEL ÚTJÁN TÖRTÉNT GYARAPODÁS A könyvtár vételi lehetőségei 1867 előtt meglehetősen korlátozottak voltak. A vásárlás egyetlen forrásául az alapító fiának, gr. Széchényi Lajosnak (1781-1855) egy 1827-ben tett alapítványának kamatai szolgáltak, amely ebben az időben évi 420 forint volt. Ez a forrás 1867 után is változatlanul rendelkezésre állt, s az 1870-i állami költségvetésben mint „Alapítványi illetmény" szerepelt, mivel a kiegyezés után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium lett a kulturális célú magán-alapítványok kezelője. Az alapítvány tevő akaratának megfelelően a kamatok felhasználásáról szóló évi jelentést (a számlákat tartalmazó bizonylatokkal együtt) Mátray Gábor könyvtárőr a főhatóságon kívül kötelességszerűen a Széchényi családnak is rendszeresen megküldte. A Széchényi Lajos-féle alapítvány kamataiból az 1867-1874 közötti években 1724 nyomtatványt és 14 kéziratot vettek. (Nyolc éven át tehát átlag évi 216 kötetet.) Mátray ezeket csaknem kizárólag a Grill Károly-féle könyvkereskedésnél vásárolta, mindössze néhány kisebb tétel származik egyéb forrásból. (Aigner és Rautmann könyvkereskedők, egy ízben Horovitz Fülöp antikvárius, és elvétve egy-egy magáneladó.) Az alapítvány értelmében a pénzt hungarikumok beszerzésére kellett fordítani. A kötelespéldány-szolgáltatás hiányai miatt sajnos gyakran kellett olyan hazai kiadványokat is megvenni, amelyek a nyomdák nemtörődömsége folytán nem kerültek be a könyvtárba, meglétük viszont nélkülözhetetlen volt. így például a könyvtárnak pénzért kellett megvásárolnia Vörösmarty és Tompa költeményeit, Arany László „A délibábok hőse", Eötvös József „Magyarország 1514-ben" c. műveit, Csengery Antal, Hunfalvy Pál, Ipolyi Arnold, Toldy Ferenc, Salamon Ferenc munkáit, Horváth Mihálynak Huszonöt év Magyarország történetéből (1-3. köt. 1865/68) c. művét. Kőváry László hatkötetes Erdély történelmé-in 12 forintot, Finály Henrik latin-magyar szótá187