AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: A Széchényi Könyvtár állományának alakulása 1867-1874 között

tak, de kaptak felszólítást nyomdák, kiadóhivatalok, szerkesztőségek, társulatok is. Az akció sikeres volt: a felszólítottak általában készségesen küldték a reklamált nyomtatványokat, vagy sajnálattal közölték, hogy az elküldés miért nem áll már módjukban. Előfordult több olyan eset is, hogy a felszólítottak - elsősorban a nyomdák - arra hivatkoztak, hogy ők hatósági beszolgáltatási kötelezettségüknek eleget tettek, a küldemények nyilván a hivatal útvesztőiben kallódtak el. Mátray a következő évben javasolta Pulszkynak, hogy az akcióban különös készséget és erélyt mutató közreműködők névsorát egy hírlapi cikkben hozzák nyilvánosságra, hogy az másoknak is buzdításul szolgáljon.

36 A gyűjtemény teljességére nézve eredményes akció nyomán a kötelespéldányok folyamatos reklamálása ettől kezdve beépült a könyvtár rendszeres napi tevékenységébe. Ennek felettébb szükséges voltát bizonyítja a m. kir. Államnyomda Térképészeti osztálya vezetőjének levele 1874-ből. Az osztályvezető ekkor nem csak a reklamált térképet küldte el, hanem négy évre visszamenőleg valamennyi általuk kiadott térképből is küldött egy-egy példányt.

37 Ez egyúttal azt is jelenti, hogy előzőleg négy éven át nem tekintették kötelességüknek, hogy a kiadott térképekből az országos könyvtár részére példányt biztosítsanak. A könyvtár ezen aktivalizálódásával párhuzamosan rendszeresebben kezdték küldeni kiadványaikat az egyes hatóságok, pl. a minisztériumok, a főrendiház és az országház irodája, az országos hatáskörű szervek (Központi Statisztikai Hivatal, Állami Számvevőszék, Földtani Intézet), a főváros hivatali szervei (Pestváros Statisztikai Hivatala, Fővárosi Közmunkák Tanácsa) és a különböző társaságok, egyesületek (Magyar Tudományos Akadémia, Történelmi Társulat, Természettudományi Társulat, Országos Erdészeti Egyesület, az ország különböző régióiban működő Tanító Egyletek, stb.). Bár e küldeményeket kezdetben inkább ajándékként fogták fel mindkét részről, idővel tudatosult ezek kötelezettségi jellege, párhuzamosan azzal a folyamattal, ahogyan a könyvtár is használható és az információkat szolgáltatni is képes intézménnyé vált. A kötelespéldányként érkező küldemények tartalmilag még igen vegyes képet mutattak: a könyvnek minősíthető kiadványok száma messze alatta maradt a brosúráknak és a már említett kisnyomtatványoknak. Jól megfigyelhető a hírlapok és folyóiratok növekvő számában az e téren mutatkozó fellendülés a kiegyezést követő években. Arra a kérdésre, hogy végül is mekkora volt a vizsgált időszakban érkezett kötelespéldányok mennyisége, egyértelmű választ nem lehet adni. A szerzeményi naplóban nem választották el a különböző forrásokból (köteles, ajándék, vétel) érkező tételek darabszámának megjelölését s bár egyenkénti kigyűjtésük lehetséges volna, értelme nincsen. Torz képet adna ugyanis egy olyan statisztika, ahol egy könyv és egy egyleveles nyomtatvány ugyanúgy egy egységként szerepel, más esetekben viszont a kisnyomtatványok darabszáma nincs jelölve, beírásuk sommásan történt, vagyis egy köteg - egy egység. Sok esetben nem is lehet megítélni, hogy milyen terjedelmű nyomtatványról van szó. További torzulást eredményez a periodikumok beírásának módja. A 186