AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: A Széchényi Könyvtár állományának alakulása 1867-1874 között

gokat bérmentesítés nélkül felvenni, holott a posta a kötelespéldányok ingyenes szállítására volt kötelezve. Ugyanebben az évben a lőcsei városkapitány a könyvtár reklamáló levelére azt válaszolta, hogy ők addig csak egyetlen „kötelezett" példányt kívántak a nyomdáktól a hatóság részére, de megígérte, hogy ezentúl egy második példányra is kötelezik a helyi nyomdát a Nemzeti Múzeum részére.

30 Mindkét esetben arról van szó, hogy a hatóság embereinek sincs pontos fogalmuk az érvényben lévő rendeletekről. Nem hiába sürgette Mátray több ízben, hogy a kormány részéről e téren erélyesebb intézkedések volnának szükségesek.

31 1868-ban azt javasolta, hogy a minisztérium keretében létesüljön egy külön osztály a kötelespéldányok begyűjtésére s ez továbbítsa az anyagot a könyvtárnak. Mátray nyilván abban bízott, hogy a minisztérium tekintélye hatékonyabb beszolgáltatást fog biztosítani, mint a könyvtár próbálkozásai. Javasolt továbbá egy elkülönített pénzalapot, amelyből a könyvtár a be nem küldött nyomtatványokat azonnal megvásárolhatná.

32 Eötvös József nem értett egyet ezzel az elgondolással, szerinte a kötelespéldányok beszolgáltatásának ellenőrzésére egyedül a Múzeum könyvtára hivatott. A minisztérium csak a közvetítő szerepet játszaná, erre pedig szükség nincs; helyesebb, ha a helyi hatóságok és a könyvtár közvetlenül érintkeznek. A külön pénzalap létesítéséről a miniszter nem tett említést.

33 Mátray 1873-ban újra próbálkozott elgondolásával: a minisztérium mellett működő sajtóosztály létesítését javasolta, amelynek feladata a kötelespéldányok országos begyűjtése s az egész folyamat hatósági ellenőrzése lenne. Mátray itt vigasztalan képet ad a kötelespéldány-szolgáltatás hazai állapotáról: „Hogy a magas kormány eddig oly gyakran ismétlett intelmei, panaszai és a törvény rendeletei (melyek kivált az egyre szaporodó újabb nyomdászok előtt ismeretlenek lévén) nem vezetnek teljesen a célhoz, elég sajnosán és folyton van alkalmam tapasztalni.,,

34 Mátray javaslatai visszhang nélkül maradtak. Pedig központi intézkedésre és annak hatékony ellenőrzésére annál is inkább szükség lett volna, mert az 1872-es ipartörvény értelmében a nyomdászat is szabad iparrá vált. Ettől kezdve bárki lehetett nyomdatulajdonos, akinek elég pénze volt a szükséges eszközök beszerzésére. A szakmát ellepték a műveletlen, szaktudás nélküli nyomdatulajdonosok, akik a hivatalos rendeleteket is alig, vagy csak hiányosan ismerték. 1872-ben Mátray Gábor Pulszky utasítására nyomtatott körlevelet küldött szét a kötelespéldányok hiányainak reklamálására, konkrétan megjelölve a reklamált kiadványt. A körlevél a 48-as sajtótörvényre, a felszólítottak hazafias érzelmére s az országos könyvtár törvényszabta rendeltetésére hivatkozott. Nem csak az kívánatos - hangsúlyozta a körlevél -, hogy a Széchényi Könyvtárban „a magyar birodalmat illető bárminemű munka, illőleg bekötve, föltalálható legyen", hanem az is, hogy „azokat a tudományossággal foglalkozó közönség a közműveltség előhaladása sajnos hátrányával nélkülözni kényszerítve ne legyen." A kötelespéldányok beszolgáltatásának célja tehát e megfogalmazás szerint is kettős: 1. a nemzeti irodalmi termés begyűjtése; 2. a tudományos célú használat biztosítása. A reklamációk címzettjei elsősorban a városi hatóságok vol185