AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: A Széchényi Könyvtár állományának alakulása 1867-1874 között

az állam által kinevezett bíróval és közvádlóval.

8 Ennek a kötelespéldányok beszolgáltatási rendjénél lett később jelentősége. Az igazságügyminiszter ugyanis június 2-án kibocsátott rendeletében úgy intézkedett, hogy a hatósági kötelespéldányt a törvényhatóságok elnökei június 16-tól, az esküdtszékek működésének kezdetétől azok székhelyére, az említett öt város egyikébe kötelesek továbbítani, az illetékes kerületi közvádlóhoz.

9 E rendeletet nyomatékosító körlevél külön is leszögezte, hogy mivel a hatósági (más néven „hivatalos", későbbiekben „sajtórendészeti") példány egyedüli célja „a sajtó fölötti hatósági őrködhetés", szükséges, hogy „a hivatalos példányok az illető közvádlóhoz azonnal áttétessenek."

10 Nem nehéz elképzelni, hogy ez az eljárás hosszú és bonyolult volt s így nem is működhetett jól. A közigazgatás éppen csak kiépült szervezetei nehezen birkóztak meg az új feladatokkal és a szaporodó rendeletekkel. A törvényhatóságok csak március közepén kezdhették meg újjászerveződésüket, áprilisban történt meg a vármegyék önkormányzatának helyreállítása s a sajtóvétségben illetékes esküdtszékek a kijelölt öt városban csak június közepétől működtek. Ha a nyomdák a helyi hatósághoz be is szolgáltatták a kötelező két példányt, a hivatalnak innen kétfelé kellett azokat továbbítania, méghozzá vidékről postán: egyet Pestre a Nemzeti Múzeum Könyvtárának és egyet sajtórendészeti célra a megadott városokban működő közvádlónak (hacsak nem esett egybe a nyomda és a kerületi közvádló székhelye). A kormány hamar rájött, hogy a sajtóvétségek hivatalból való üldözése így nem lehet hatékony, ezért az igazságügyminiszter július 17-i újabb rendelete a hatósági példánynak a közvádlóhoz való eljuttatását - a helyi hatóságok kiiktatásával - most már közvetlenül a nyomdák kötelességévé tette.

11 Eszerint a nyomdatulajdonosnak minden fajta nyomdatermékből egy példányt, a felelős személy aláírásával, a nyomdából való kikerülés, ill. a szétküldés vagy árusítás időpontjában azonnal a közvádlónak kellett megküldenie. A teher és a felelősség így a nyomdákra hárult. Ezen később annyit enyhítettek - bizonyára a vidéki nyomdák panaszára -, hogy a közvádlónak címzett küldeményeket a posta díjmentesen szállította, mivel ez is kötelespéldánynak minősült. (A tudományos célú kötelespéldányok postai szállítása ugyanis díjmentes volt, amennyiben a csomagon a „kötelespéldány" megjelölést feltüntették.)

12 A helyi hatóságnak beszolgáltatott második példánynak a Múzeumba való elküldése továbbra is a hatóságok feladata maradt. A fent ismertetett új rend kialakulásáig, ill. működéséig a Széchényi Könyvtárba 1867 első felében még a régi rend szerint érkeztek a kötelespéldányok. Ez az 1852-es sajtórendtartáson alapult, amely könyvtári célra két példányt rendelt: egyet a bécsi udvari könyvtárnak és egyet a helyi, országos jelentőségű könyvtárnak. Ez utóbbit a Széchényi Könyvtár helyett az Egyetemi Könyvtár kapta. A Széchényi Könyvtárat egy később hozott intézkedés a helyi rendőri hatósághoz még a megjelenés előtt beszolgáltatott ún. próba-nyomtatványok utólagos megküldésével kárpótolta. Ez lényegében a hatósági példánynak a megküldését jelentette, akkor és olyan mértékben, amint ezek a példá179