AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

Juhász Gyula 1930-1993 (Búcsúbeszédek, megemlékezések)

Búcsúbeszédek, megemlékezések Juhász Gyula (1930-1993) Juhász Gyula 1986-tól 1993 áprilisáig, váratlan haláláig vezette az Országos Széchényi Könyvtárat. Az irattárban őrzött aktákon hagyott sorai - Térjünk vissza rá! Beszéljük meg! - bizonyítják, hogy az utolsó otthon töltött pillanataiban is a könyvtár gondjai foglalkoztatták. Levéltervezeteket kért és írt alá, folyamatban lévő, döntést igénylő kérdésekre kívánt visszatérni, telefonkapcsolatban maradt munkatársaival. Halála előtti héten - betegen - Göncz Árpád köztársasági elnök társaságában még megnyitott egy nemzetközi könyvtári konferenciát, de ezt követően akadémiai ülését és szárszói előadását sem mondta le. Ismertem történészként, kutatóként és könyvtárosként. Tehetsége, kivételesen erős felelősségtudata hallatlan lelkiismeretességgel, fegyelmezettséggel és szorgalommal párosult. Pályája töretlenül ívelt felfelé. 1957-ben szerezte történelem szakos diplomáját. 1958 és 1985 között az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa, 1980-tól tudományos tanácsadója volt. Kutatói érdeklődése a kezdetektől a diplomáciatörténet felé fordult. A magyar külpolitika második világháború alatti törekvéseinek elemzése után kutatásait a Horthy-korszak átfogó vizsgálataira terjesztette ki. Hazai és külföldi archívumok szorgos látogatója volt. 1977-ben védte meg doktori értekezését, 1985-től az Akadémia levelező, majd 1990-től rendes tagja. Akadémiai díjat kap, számtalan bizottság tagja, az MTA Filozófiai és Történettudományi Osztályának elnökhelyettese, Történettudományi Bizottságának tagja. Részt vesz szerkesztőbizottságok, kuratóriumok, tudományos bizottságok munkálataiban. Levéltárak, könyvtárak mélyén eltöltött elmélyült feltáró és elemző munkák eredményeként sorra megjelenő tanulmányain, könyvein nemzedékek tanulják látni és megérteni századunkat. Munkáiban ma is élő és nyugtalanító kérdésekre kereste a válaszokat a tudomány eszközeivel feltárva és értelmezve a „gyökereket". Tudósi és társadalmi elkötelezettsége nem hagyta nyugodni gyakran kilépett a levéltárak, a főigazgatói szoba csendjéből. Előadásokat tartott, nyilatkozott, feltűnt a képernyőn. Időt és energiát erre nem sajnált. 17